Mindenképp az lesz az egyik első dolog, hogy bemutatjuk a dokinak. Korábban anyósom (neki évtizedek óta csak skót juhásza van) is itt élt, kutyanemzedékek óta ugyanaz a dokink. Korábban két utcányira tőlünk volt a rendelője, háni mindig boldogan, bennünket megelőzve érkezett az oltásra (a már ott várakozó macsekok teljes rémületére), persze ő választhatott magának nasit, de még így sem láttam olyan ebet, aki boldogan oltatja magát. :o) Most messzebb van a rendelője, de így meg házhoz jön.

Egyébként azt hiszem már nem is érdekelnek annyira az ősei, teljesen beleszerettem így látatlanba is. Majd összeszokunk. Olyan helyes pofája van. :o) Az előző kutyánkról is akkor derült ki, hogy milyen fantasztikus házőrző, mikor az egyik bútorszállítót elfelejtettem neki bemutatni. Hát kint maradt...nem bántotta, de nagyon vicsorgott...sőt amikor a szomszédaink a kerítésüket csináltatták, az ő területüket is védte. :o)