Igen a ketrec kint van a teraszon. Első ötletem az volt, hogy egy elválasztófallal kétfelé lehet osztani a ketrecet és így lett megoldva a "zsilipelés" de az élet (vagy a kis BUBU) ugye menet közben írja a szabályokat, és ehhez kell alkalmazkodni, szóval az elválasztófal helyett egyelőre mivel BUBU 7 hetesen még kissé félős és nem jön ki az oduból ha mozgást észlel, csak kidugja az orrát. Szóval jött a B majd a C terv. B az volt, hogy az odu két bejáratára tettem egy egy pici ajtót, és azt egy pálcikával becsukom, miközben BUBU a behordott falevelek alatt pihizik, ebből észre sem vesz semmit, ekkor kinyitom az ajtót, beülök, kinyitom a ksi ajtókat és várok. Nos ez arra már jó volt, hogy mikor kidugta az orrát az oduból elvette a kaját a kezemből, de ki nem jött, mert mikor megkaparintotta a kaját minidg berohant és bent ette meg. Ma ezt párszor eljátszva 2 órát gubbasztottam az oduban, már kockásra ültem a hátsóm, de nem jött ki hozzám. Ekkor becsapott az isteni szikra és jött a C terv ami bevállat. Igaz még egy másfél órámba került :-) azt csináltam, hogy az odu alsó deszkáját kicsavaroztam és föl le irányba lehet tologatni, és mikor kinyitom egy 3-4cm-sre akkor pont bubunak fejmagasságban vagyok, és íly módon sikerült felvenni a diplomáciai kapcsolatokat. Az érdekes az volt, hogy adtam neki egy kicsi darab epret, majd egy pici almát, ekkor úgy tűnik rájött, hogy haverok vagyunk, és kijött az oduból, rámmászott, kiette a tenyeremből a kikészített magokat, egy részét ott ette meg a tenyerembe ülve, aztán leült a cipőm orrára és ott ropogtatta el a többit. Visszajött megnézni mi van még a kezemben, nagyon jól elvoltunk. Aztán megvártam, hogy visszamenjen az oduba, becsuktam a kis ajtókat és kijöttem. Pár óra múlva hazajött barátnőm, büszkén újságoltam mire jutottam egy délután alatt, és beült vacsi után ő is, műsor ugyanaz, kicsit félősebb volt vele, makogott az oduban sokat mikor benyújtott neki egy darab szelíd gesztenyét, de utána neki is kijött, megharabdálta az összes újját, de csak finoman, összeszedte belőle a kaját, aztán be akarta fúrni az orrát a két újja közé, hétha van ott még valami... szóval sínen vagyunk úgy érzem szelídítlés ügyben, úgyhogy nagyon boldog voltam egész odáig még apáék fel nem hívtak a Mátrából, ők már ma felmentek és egy rohadt menyét megette a bagolytojásokat az oduból, 5 nap múlva keltek volna a kicsik. Most kissé magam alatt vagyok...