Kedves Levelezőtársaim!

Az emberi kapcsolatokban nagy szerepe van az udvariasságnak. Gyakran tapasztalom, hogy akit a napi életben udvarias embernek ismerek, autóba ülve hirtelen megváltozik. Gyakran serkentik egymást, tegnap például engem is, gyorsabb közlekedésre.

A Baja környéki települések általában a régi országútra fűződnek fel, ezért nagyon hosszú az 50km/órás sebességkorlátozású lakott területi út. Van, aki úgy ítéli meg, hogy itt nyugodtan haladhat nagyobb sebességgel. Az egyik faluban erre serkentett dudálással egy autóstársam. Én mindig betartom a szabályt. Részben törvénytiszteletből, - melyre legjobban személyes példamutatással lehet másokat is buzdítani -, részben, mert nekem, nyugdíjas lévén, egy 30 ezer forintos bírság gazdasági összeomlást jelentene.

A kisvárosi közlekedésben jelenleg nincsenek rossz tapasztalataim. Régebben előfordult, hogy valaki ököllel szerzett nyomatékot vélt igazának, leginkább nőkkel szemben, - ezzel kapcsolatos, hogy minden bejegyzésem alatt szerepel a nevem -, ma nem hallok ilyen esetekről Baján. Legfeljebb azt hiányolom, hogyha gyalogosként vagy kerékpárosként valamiként igyekszem elősegíteni valakinek a közlekedését - jelzem, hogy lemondok az elsőbbségről vagy a saroknál úgy állok, hogy a vezető kiláthasson stb. -, gyakran elmarad a köszönetet jelző fejbiccentés vagy intés. A vezető mereven bámul maga elé, fején bézból sapka, divatos napszemüveg sötétben is, mobiltelefon a fülén, miközben dübög rádiójából a dob.

Rövidesen eljön az idő, amikor nem lehet madj közlekedni az egymás iránti udvariasság, előzékenység (magyarul tolerancia) nélkül. Érdemes lenne az említetteket már ma gyakorolni!

Tisztelettel:
Gál Zoltán