Szia!
Igen, túl vagyok rajta. És tényleg jobb, hogy nem altattak, olyan szuperül elérzéstelenítettek, hogy egyáltalán semmit sem éreztem (akkor). Csak a hangokat ne hallottam volna!

Viszont a műtét után derült ki, hogy olyan gyógyszert kell szednem, amivel elvileg nem lehet szoptatni... Erről korábban nem volt szó. Öt orvos ötfélét mondott erről, de a legjobb az volt, aki azt mondta, hogy magára van bízva, anyuka, szoptasson, ha úgy gondolja, vagy adjon mást, ha úgy látja jónak. Na, köszi. A vége az lett, hogy 2 napig csak reggel meg este és éjjel 1-szer szoptattam, de nem voltam elég erős, nem bírtam hallgatni az éjszakai, többórás műsort, ezért azóta éjjel többször is kap, ha kér. Viszont nap közben fixen megváltunk a déli szopitól.

Olyat mi is szoktunk csinálni, hogy megetetjük az állatokat, de őt magát nem lehet átvágni. Bármilyen trükkösen próbálok kaját csempészni a szájába, repül minden, ami bement, azt kiköpi-kifújja.
Most azzal próbálkozunk, hogy eljárunk egy csoportba, ahol együtt játszanak, esznek a gyerekek, talán a többi gyerek evése láttán ő is kedvet kap.
A másik trükk, hogy amikor leülünk enni, csak magamnak osztok kaját, neki nem, ilyenkor reklamál, hogy adjak neki az enyémből, kitépi a kezemből, stb. De még így sem eszik értékelhető mennyiséget.
Hátha a tavasz is besegít majd!