Ha már így szóbahoztad, pár dolgon én is meglepődtem.
pl a"Nézzük a kályhákat!" 6. sorától részletezett "problémát" :
Kétségtelen, hogy bizonyos famennyiség felett a contraflow kályha hatékonysága romlik, de méretezéssel és kiegészítő, szükség szerint beiktatható padkákkal vagy más többlet felületekkel, légfűtéses változatokkal ez jól kezelhető. A tömegkazánnal pedig egy másik megoldást is találtunk. Ahelyett, hogy túlmelegedne az égéstermék, a vízre leadott teljesítmény emelkedik, akár 8-9 kilowattig. És akár napi 60 kilogramm fát is elégethetünk, ugyanolyan hatékonysággal, azzal a "hátránnyal" hogy ez esetben jóval nagyobb illtve tagoltabb területet is fűthetünk egy kályhával. Ami a kőzetgyapot szigetelést illeti, ami állítólag hajlamos "eltűnni", eszembe jut, amikor Lars tanfolyamán erről szerettem volna beszélni, meglepő vehemenciával fogalmazta meg az egyik szervező a kritikát, miszerint nem kellene folyton a hazai gyártású anyagokat szapulni, így aztán bennem maradt, de talán nem felesleges itt is jelezni: ha nem megfelelő anyagot használunk, nem lesz olyan tartós a kályhánk. Ráadásul néhány kőzetgyapot terméket műgyanta alapú anyaggal kezelnek, ezzel fixálják a szálakat, hogy ne porladjon, poroljon. Ez az anyag kb. 350 fokon MEGGYULLAD. Szóval érdemes alaposan megnézni, mit és hova építünk be.
A sütőtér feletti boltív repedése anyaghasználati és szerkezeti kérdés, de nem nevezném konstrukciós hibának, ugyanis nem törvényszerű. Megfelelő habarccsal és némi tapasztalattal elkerülhető illetve orvosolható. Nem vonom kétségbe hogy jók a harang rendszerű kályhák.
A pálfodulás - azaz bizonyos korábban favorizált konstrukcók vélt problémáinak sorolása, más kályhák fényezése mellet - nekem is kicsit erősnek tűnik, de ez már ízlés dolga :o)

v11