Hát nem könnyü a helyzeted. Tudom, egy kibicnek könnyü, de én a helyetekben csak szólnék az erős barátoknak. Lehetőleg minél többnek, és lehetőleg kutyákkal legyenek. Nekem már volt ha nem is teljesen ilyen, de nagymértékben hasonló problémám.
Két nappal az eset után vagy tizenöten megjelentünk az illető család előfordulási helyén. A többiek lemaradtak ugy 8-10 méterre, én pedig a kutyám kiséretében odamentem hozzájuk, és magamraerőltetett nyugodt, kulturált módon (csak a kutyám hörgött közben) békejobbot nyujtottam. Közben mintegy mellékesen megjegyeztem, hogy a jelenlévő csoport a barátaimnak egy kisebb töredéke, akik alig várják, hogy alkalmuk legyen egy kis balhéra, ha esetleg velem vagy családommal valami történne. (Ja, a srácok között van néhány nagydarab, kopasz -légyneksemártó. De ezt távolról nem tudhatják)
Igaz, nem épp a leglovagiasabb eljárás volt, de azóta kerülik a konfrontációt.
Az viszont biztos, hogy az én kutyámat kétszer nem tudná megütni élő ember /pláne nem kreol!/