Tojás40

Szombati Teleki 50 után a vasárnapot henyéléssel és evéssel eltöltve, jöhetett a hétfői locsoláspótló kocogás.
Danival társulva futunk, neki több van a futóművében, igaz csak részben futva, de az ilyen nem múlik el nyomtalanul.
Ahogy tavaly, úgy idén is pontban 9-kor vágunk neki, csak nem olyan szép napsütéses melegben. Terv nincs. Vagy mégis? Jó lenne a max. 4 óra, de ez olyan elméleti dolog, a jelszó: lazán, semmi legénykedés.
A lépcsőkön fölfelé nem túl fickós a lábam, még van egy kis macskásság a combokban, meg a húsvéti evészet is nagyobb volt a szükségesnél. Széchenyi emlékig tavalyi idő+1 perc. Ez így jó is, meg kell adni a tiszteletet a hegynek és testnek, mert azok csak később jutalmaznak, vagy büntetnek kinek-kinek érdemei szerint.
Normafáig sík a terep, onnan pedig gyakorlatilag Apáthy-szikláig lejt. Disznófő-forráshoz a tavalyival azonos időben érkezünk. Dani elkerülendő a későbbi szenvedést, minden ponton frissít. Én –bár van nálam ellátmány- csak az út közben kapott dolgokra hagyatkozom. Tündér szikla és Libegő között szétjárt az út, viszont pazar kilátás nyílik a párába burkolódzó hegyekre. Hamarosan elered az eső, először csak finoman, majd egyre erősebben. Idén is csokitojás jár a volt kempingnél, méretes, és jóízű. Energiapótlásra pont jó.
Apáthy-szikla, és az Árpád-kilátó emelkedője következik gyors egymásutánban, de győzzük erővel, nem kell belegyalogolni. Az etetőponton válunk szét először, én röfögök kicsit a zsíros-kenyerek fölött, Dani megy tovább. 5 percet kajálok aztán jöhet a HHH mérsékelt emelkedője. Guckler-sétányon már újra együtt kocogunk, de valószínű Daninak holtpontja lesz. Ennyi kilométerrel a lábban nincs mit csodálkozni, most jön ki a vasárnapi regenerálódásom előnye. Virágos-nyereg utáni a rövid emelkedőn szakadunk szét végleg, de azt tagadom, hogy tempót váltottam volna :)
Solymár feletti mezőig kellemes az erdei ösvény. Elhagyok egy szemüveges neonzöld kabátos kollégát, aki Szarkavárig beáll mögém. Beszámolója alapján ő lehet Piedcat. Szarkavár melletti lejtő nem egy kéjutazás, leginkább azért nem, mert oldalirányban lejt a sáros-agyagos út. Tűrhető sebességben lehet azért haladni.
Kocsmában csak pecsételek, és agyő. Nem tévedek el, így 3:52-vel érek Zsíros-hegyre. Finom sütivel kedveskednek a pontőrök, amit nagyon köszönök! 9,2 kili van hátra, ha nincs nagy trutyi, akkor esélyes a tavalyi 3:49, de nem erőltetem a PB-t.
A kőkereszt után jobb az út, mint vártam. Anna vadászház előtti emelkedő könnyű, tartom az előnyöm, egyedül Telki fölötti rét sara lassít, de még nincs szétjárva. Kerítés után ereszkedés az aszfalton, fel az utolsó púpra, és végül 3:42-vel célba érek.
Az, hogy eláztam, az enyhe kifejezés, de a csomagszállításnak köszönhetően, van száraz ruhám, komfortosan várhatok bátyámékra. Dani hamarosan betoppan, remekül tartotta magát, 3:56 a vége. Ilyen időben, ennyi km-el lábában, le a kalappal előtte!
Ahogy Teleki 50-en, úgy itt is kizárólag a futás élvezetén volt a hangsúly, a többi hab a tortán. Meglepődtem a PB-n, mert az időjárás nem volt partner benne, én nem volt cél. Biztos, hogy tudnék ennél jobb időt is, vicsorogva, de az nem én vagyok. Úgy tűnik a megoldás kulcsa nálam az alapos munka, és a sok kicsi lépés előre. Így lehet az, hogy 5 éve még 90 kg felett voltam és egy jóllakott napközisre hasonlítottam, most 68 vagyok és mindennél jobban élvezem a kocogást terepen. A cél marad: öröm lelni a mozgásban, és a természetben.
Köszönöm a szervezők elmúlt évekhez hasonló színvonalas munkáját!