Teleki 50/30 - királyházi kalandok termosszal, gombával, forrásvízzel

Nagy nehezen összepakolunk a kocsiba péntek este, telt ház a járműben gyakorlatilag. Hogy fér majd ide két nagy termosz tea? Megérkezünk Oszihoz a bázisra, ahol átadunk még egy dózis itinert (mint kiderült, kellett a pótlás, pont elég lett), átvesszük, azaz átcipeljük a leveket. Hát ez nem fér be sehogy... női praktika kell, Orsoly segít átrendezni a Fabia belterét, a csomagtartóba állítva befér mindkét vasbödön. Még beszélgetünk, látjuk alul csurog. Némá, folyik a tea a karosszérián át? Persze, rátettük a csokit a csapra. Kiszabadítjuk, pár liter oda. Jaj. Kemencére érünk, óvatos vezetés, nagy a tőkesúly, 60 lityi tea, csomagok, emberek, még egy kutya is, aki 10 kiló élősúly.

Hagynám én a teákat a csomagtérben, emelje ki onnan egyedül, kinek két anyja van, de főrendező úr nyomatékosította, hogy tegyük melegre. Hát jó. Megnézem a konyhában a bödönöket, a nagy rendben, a kicsinek a fele elment, csomagtér teaízű, éjszakára nyitva marad az udvarban, bár pikántos illata nem rossz végül is... na, este tíz körül felteszek egy lábosnyi teát főzni, pótolandó a megszökött litereket. Végül 60 literrel alszunk együtt.

Reggel öcsém jön, teákat kocsiba be, uccu neki Királyháza, a szélvédő elé látványosan kiteszem a rendszámos erdészeti behajtási engedélyemet, keményítek a faluban, utolsó pillanatban jött meg, de megjött, köszönet érte!

Bödönök alacsonyak, de kövekkel kipolcoljuk, így a csap alá szépen befér a pohár. Valahogy megéreztem, hogy elkél a két nyomat: a Telekis, Királyházás pecsét mellé vittem egy tartalékot, hátha egyszerre esik be oly sok ember, hogy ketten kell nyomjuk. De lám, kiderül, milyen jól jön a gombás nyomda: a Csánki-kert rubrikájába a szignó mellé jól jön a pecsét is. A gombának örül a nép, nem marad pecsét nélkül, ez a műfaj egyik sava-borsa :-)

Nem fogy nagyon a tea az elején, de a közepén sem, nyugodtak vagyunk, sőt a visszacipelés réme fenyeget. Aztán egész hirtelen egész sok ember egész sok teát vételez, és előbb az egyik, rövidesen a másik bödön ürül. Hopp, 60 liter odavan! Van még a privát 2 liter kólánk és magnéziumos vizünk, adjuk oda azt, addig a Tűzkövesig elcipelem a 20 literes bödönt, visszafelé szép lesz, nem baj, van honnan fogyni. Patakátkelés, majd türelem... türelem... türelem fogy, mire ez megtelik innen, átmegy a mezőny. A MOL-kulcsosház udvarán van forrás, bent vízcsap, hátha beengednek, volt ott mozgás, sok a kocsi. Biztos beengedtek volna, ha nem mennek el túrázni mind... na jó, kocsiról és kocsiból csokit, marketingholmit ki, irány a Király-kút, az folyik jól, onann hozok forrásvizet. Egyszer, majd megint, mert ennek is nagy a keletje, sőt, egyre inkább, ahogy melegszik az idő. Több, mint 80 liter folyadék ment el, továbbá sok-sok túrázó. Ahogy jött a hír szombat este, létszámcsúcs keletkezett a Telekin, 300 feletti természetjáró-egyedszámmal.

Aztán vissza Kemencére, a völgy már megtelt élettel, mindenfelé rengeteg turista, gyalog, két keréken, bográccsal vagy anélkül. Alighanem megjött a börzsönyi tavasz. Metszettük is a gyümölcsfákat, mert nemcsak áprilisi túra kell, hanem októberi pálinka is.