Kedves Lisa!
Mi otthon két tacskónál lakunk. Tacsi (ez a neve) egy férfi, hétéves, remek fickó. Tico idősödő hölgy, kb 14 éves, érdeklődés területe az evés, alvás és szeretet-csiholáson túl nem terjed. Szegénykém rosszul lát, alig hall, kissé büdös is (nem kissé, na!) mégis imádja mindenki.
No ami a problémádat illeti. Az idős hölgy (mert a kutyák halálukig tüzelnek) igen feldobott állapotba kerül tüzeléskor, nem beszélve Tacsiról, aki lázas lesz a szó szoros értelmében az izgalomtól.
A dolog csak három hétig tart, ilyenkor az őrület határára kerül a család, szenvedünk, mint a kutya. Szó szoros értelmében.
Nekünk még egyetlen tüzelést elmúlasztó szert nem sikerült fellelni, mint ahogy a hatásainak csökkentésére is próbálkoztunk már mindenfélével. Duma. De ha tudsz valamit, éppen most lesz aktuális.
Különben viszont nagyszerűen megvannak egymással. Tico talált hölgy, tízéves lehetett, amikor megtalált bennünket magának. Akkor Tacsi sokszor érezte magát jogaiban és szeretetben csorbítva, de ezt sosem a hölgy bántásával próbálta rendezni. Kutyáéknál a nő, az nő, a férfi pedig gentleman. Ma már annyira összeszoktak, hogy alig vannak meg egymás nélkül.
Tacsi, ha hall valamit, azonnal ugat. Ilyenkor Tico, aki csak az ugatást hallja halványan, szintén rázendít, és az ellenkező irányba rohan háborogni, mint ahonnan a hang eredeteileg jött. Tacsi közben konstatálja a veszély elmúltát, és abbahagyja az ugatást. Tico még dühöng egy párat, amiből viszont Tacsi érzi úgy, hogy mégiscsak lehet a dologban valami, úgyhogy megint rákezdi...
Imádnak a szomszédok, mondanom sem kell.
De ne hallgas senkire. Egy kutyánál csak kettő nagyobb boldogság. Tényleg.