München:

Azért ez nekem mindenképpen furcsa, eléggé más világ.

Egy sugárirányú, de a vége felé már inkább gyűrűirányúba forduló metróvonal végén építenek egy 2 kilométeres, már inkább „visszafelé konyuló” irányú hosszabbítást föld alatt, egy középső-Zugló-szerű környéken, ahol még csúcsidőben sem fog 10 percnél sűrűbben járni a metró! A ma egész nap 10 percenként itt járó busznak 4 közbenső megállója van, a metrónak lesz egy, közben a busz megszűnik ezen a szakaszon, mert hurrá, van metró. Egy másik busz a szakasz nagy részét bejárja, szintén 10 percenként, az is megszűnik ezen a szakaszon. Kétségtelenül adódnak új közvetlen kapcsolatok, de szűnik is meg legalább annyi a buszrövidítések révén. Valóban kialakul egy busz-metró-villamos-S-Bahn csompont, de ha megnézzük az itt találkozó vonalak egymáshoz képesti fekvését és sűrűségét, és hogy milyen lehetséges értelmes átszállási irányok használhatják, hát nekem elég soványka az eredmény egy metróépítéshez.

Miközben 10 percnél sűrűbb felszíni vonal még csúcsban is alig van, és nem azért mert olyan sok fonódik egy úton, hogy a közös így is kicsi lesz. Többnyire egy, néha két viszonylat jár egy utcában.

Szóval sehogyan sem tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy ez a leghatékonyabb módja a közösségi közlekedésre fordított pénz elköltésének. Drága beruházások, miközben ritka követés. De hát ők tudják.
Bécs és Prága mennyire más követési idők tekintetében.

A villamoshosszabbítás viszont tetszik, új közvetlen belvárosi kapcsolatot ad meg, és teljes hosszában bejárja a kiváltott busz útvonalát. Arra azért kíváncsi leszek, hogy a ma a szűken vett reggeli csúcsban 5, a szűken vett délutáni csúcsban 6-7 percenkénti (máskor 10p) busz helyetti villamos fog-e 10-nél sűrűbben járni.