Hmm. Én már vagy háromszor elolvastam ezt a könyvet, először 15 évvel ezelőtt, és óriási hatást gyakorolt rám, ami azóta sem akar szűnni... Azt vettem észre, hogy időről időre eszembe jut a történet. Ilyen apróságok például, mikor kimentem Ausztráliába és a zöldségesnél mindenféle furi gyümölcsöt találtam, egyből eszembe jutott a kerge körte, és módszeresen végigdézsmáltam a választékot és azon gondolkodtam, hogy vajon melyiknek az íze hasonlíthat a legjobban rá, vagy mikor nézem a galambok röptét az égen, mindig megfogalmazódik bennem egy kívánság, hogy hátha egyszer elvezetnek engem is a fúgához... Csak én vagyok ezzel így? Rengeteg könyvet olvastam már mindenféle kategóriában, még anno az indiános könyvekkel kezdtem, de egyik sem fogott meg annyira mint ez. Mindig mondogatom magamban, hogy ez is csak egy fantasy könyv, amit egy tehetséges író valahogy kipréselt az agyából és papírra vetett. De akkor mi a fenéért jut eszembe újra és újra? Folyton azon kapom magam, hogy azon gondolkodom a fúga létezik... Először nem akartam ide írni, de mit veszíthetek alapon úgy döntöttem mégis jobb ha kimondom: Valahogy folyamatosan azt érzem belül, hogy a fúga tényleg létezik, és nem csak kitaláció. Azt szeretném megtudni, hogy ezzel csak én vagyok így, vagy mások is?