Roar Ljökelsöy befejezte!

 

Ljökelsöy 9 évesen, 1985-ben kezdte síugró pályafutását! Emellett serdülő korában futbalozott, valamint az északi sportok közül az alpesi síelést és sífutást is űzte!

A Világkupában 1993 márc. 11.-én debütált Lillehammerben (34. hely). Két hétre rá már a nemzeti csapatban találta magát, mellyel ezüstérmet szerzett a planicai csapatversenyen, a másnapi egyéni versenyen pedig megszerezte első Vk pontjait is (12. hely).

A következő szezont ('93/94) ott kezdte, ahol előzőleg abbahagyta, mindkét szezonnyitó planicai versenyen stabil pontszerző lett, majd ezt követően is jó néhány versenyen. Második Vk szezonját összetettben egy előkelő 17. hellyel zárta! A '94/95-ös Vk szezon bár nem sikerült jól (összetettben 33. hely), de alighanem emlékezetes marad számára egyéniben elért első dobogós helye (ezüst), melyet épp Planicán szerzett meg!

Ezt követően egészen 2003-ig nem igazán tudott kiemelkedni a Vk mezőnyből, nem ért el komoly sikereket, leszámítva a kuopiói csapatgyőzelmét 2000 nov.-éből Ingebrigtsen, Ottesen és Dönnem oldalán!

A nagy áttörés a 2002/03-as szezonban történt, ugyanis 2003 jan.-jában 26 évesen szerezte meg első Vk győzelmét Sapporóban, majd összetettben a 9. helyen végzett! A következő szezonban ('03/04) érte el pályafutása legnagyobb sikereit! A Vk-érmeket tekintve a legtermékenyebb szezonja volt, 11 dobogós helyezést ért el, ebből 7-szer végzett a legfelsőbb fokán!

Ezek közül az egyik az oberstdorfi sírepülő versenyen történt, ahol pl. akkorát ugrott az első körben, mintha a levegőben rájött volna, hogy valójában ő tényleg tud repülni és nem is akar leszállni. Végül a mérések szerint 223 m.-nél ért földet, de egyes jelentések szerint valójában 226 m.-t ugrott, csak olyan messze már nem volt mérőpont, az utolsó jelzés 223 m.-nél volt! Az addigi sáncrekord 216 m. volt, álmukban sem gondolták volna a szervezők, hogy Roar 10 m.-rel ugrik nagyobbat Widhölzl rekordjánál (tavaly íródott át Ljökelsöy rekordja Olli jóvoltából, aki 2,5 m.-t javított öt éven át tartó rekordján)!

Roar egyike volt a nagy küzdőknek, aki ha a verseny első körében gyengébben is teljesített, nem adta föl! Olyannyira nem, hogy az ő nevéhez fűződik egy kivételes rekord! A sapporói versenyen a 11. helyről nyert versenyt, ekkora hátrányból még senkinek sem sikerült ilyen bravúrt végrehajtania (a köv. szezonban hajtott végre hasonlót, amikor Oberstdorfban a 18. helyről szerzett ezüstérmet, természetesen ez is rekord)! Az igazi sikerek csak ezután jöttek!

Egyik kedvenc helyszínén, Planicán sírepülő világbajnok lett egyéniben és csapatban, majd megnyerte az Északi turnét, végül a Vk-ban a 2. helyen végzett mindössze 10 ponttal lemaradva a győztes Janne Ahonen mögött! Egyébként a szezont végig ők ketten dominálták, az Északi turné befejeztével pedig közel 200 pontos hátrányt dolgozott le Ahonennel szemben. A szezonzáró oslói versenyen ugyan győzött Roar, de Janne 8. helye elegendőnek bizonyult az összetett megnyeréséhez. Ez volt a Világkupák történetének eddigi legizgalmasabb fináléja, valamint egyben legszorosabb végeredménye is!

Ugyan a 2004/05-ös szezon is kettejükről szólt, de itt már nem tudott lépést tartani Ahonen fergeteges szezon nyitásával, de így is kiemelkedőt nyújtott és megismételte előző szezonbeli Vk helyezését! Az oberstdorfi VB-n is mögötte végzett (2. hely), míg csapatban bronzérmet szerzett!

Az Északi turnén nem sikerült a címvédés, Matti Hautamäki mögött is "csak" az ezüst jutott neki! 2005 márc.-ában a szezonzáró planicai sírepülő hétvégén szerezte meg egyéni legjobbját, 230,5 m.-ig repült, mely jelenleg a 7. leghosszabb távolság a világon!

A következő szezonban a Négysáncversenyen bronzérmet szerzett, Sapporóban pedig egy máig is fennálló sáncrekorddal (140 m.) szerezte meg pályafutása 11., egyben utolsó Vk győzelmét! A torinói olimpián egyéni bronzérmet szerzett a normálsáncon, míg csapatban nagysáncon szintén! Bár Vk összetettben csak a 4. helyen végzett, a bad mitterndorfi sírepülő VB-n viszont sikerült megvédenie címét egyéniben és csapatban egyaránt, így ezzel ő lett a legidősebb (29 év 7 hónaposan) sírepülő világbajnok, egyúttal a sírepülő VB címet illetően 4 aranyával a rekordot is ő tartja!

A 2007-es sapporói VB-n egyéniben bronz-, míg csapatban ezüstérmet szerzett, Vk összetettben pedig a 14. helyen végzett!

Az ezt követő Vk szezonok nem igazán sikerültek jól. Ljökelsöy már tavaly vissza akart vonulni, de az olimpia miatt maradt még (a sors iróniája, hogy Vancouverre nem sikerült formába lendülnie, így Kojonkoski kihagyta az utazó keretből).

Idén Oslóban, az új Holmenkollenen versenyzett utoljára, a jubileumi 350. Vk rajtján sajnos nem sikerült kvalifikálnia magát a második, döntő körre, így a szép búcsú elmaradt! Ettől függetlenül márc. 19.-én, a planicai sírepülő VB-n végezhette el utolsó ugrását (197 m.), aztán Walter Hofer egy üveg pezsgővel búcsúztatta el a közönségtől, s egyben az aktív pályafutásától is!