Typographic!

Nem irom le, mert ezt a hülye kynofóbiások is elolvashatják. De aki ismerős kutyás berkekben, az alábbiakból ráismer: Nálunk hivatalosan nem elismert fajta, de kiirtandónak minősitették- ha rajtuk mulna a gazdájával egyetemben. 35 kg.
Szerintem kiváló őrző-védő, de csak kemény, következetes nevelés után. Egyébként nem az enyém, hanem CSALÁDTAG!!!!
(Története: A sors egy szószerint dühöngő, ténylegesen sárgacédulás beteg szomszéddal ver meg, aki fejébe vette, hogy a lányomat kirtja, mert nem kellő tisztelettel köszönt neki.Többszöri konfrontáció,- tettlegesség,- feljelentés,- stb., mind eredménytelen. Egy társaságban felmerült az én problémám is -mármint, hogy nem vagyok állandóan otthon, és - a család nőtagjait hogyan tudnám megvédeni.Egy jelenlévő ismerős felajánlott az épp akkor felfutó kutyatipusból egy kölyköt, két hónaposan. Nagy családi vita / félelem, rettegés, hisz a médiák vértől csöpögtek/ de a végén családfői hatalmammal visszaélve kutyakölyköt haza./ Nos igy került hozzánk.) Azóta megnőtt, bumfordi, játékos családtag lett.A környéken mindenkivel jóba van, kivéve a szomszédot, mert azt első perctől kezdve morogta. Érdekes, a kutya 6 hónapos korától előre köszön a lényomnak, és ha valami baja van, énvelem beszéli meg. Barátkozna is a kutymorgóval, de az vele nem hajlandó. Hát nem egy jellem??
Volt már egy alom is, mert hogy szuka a lelkem.
Olyan jól sikerültek a kölykök, hogy még az USA-ba is vittek belőle. /Egy degenerált példány kivételével valamennyi játékos, barátságos jószág/ Épp most lett nagymama.
A lánya 13 kölköt hozott a világra.(9 maradt meg)
Az unokák egyébként már kikeresztelkedtek /hivatalos MEOE törzskönyvileg elismert staffordshire terrierek/