Mit miért? Nekem estél, aztán szépen lassan talán elkezdett derengeni, hogy igazából feleslegesen, így jobb híján megpróbáltad némileg másfelé terelni a beszélgetést, amit nem nagyon hagytam, aztán elsunnyogtál, mondván, hogy nincs értelme az egésznek. És tényleg nincs, mert csak bohóckodsz (ú, de alpári!) meg önérzeteskedsz.

Kell egy kurva nagy arc ahhoz, hogy bármit is számon kérj rajtam, bármiféle érdemi vitára való hajlamot is elvárj tőlem azok után, hogy következetesen leszarod vagy nem hiszed el azt, hogy eszem ágában sem volt a csapatotokat fikázni. Te teszed/tetted lehetetlenné az elejétől fogva az eszmecserét, nem én, ugyan miért ne viccelődnék az ostobaságodon?:)