Tőlem mindenki attól fél amitől akar. Tőlem te is attól nem félsz, amitől óhajtasz. Említettem már párszor, hogy nem akarlak meggyőzni, bármennyire szeretnéd így beállítani. Sőt másokat sem.
Azt is említettem már hogy akik a párbeszédünk elolvassák, majd maguk eldöntik, mit tartanak valószínűnek, értelmes, döntésképes embereknek kellene őket tartani.

Úgy látom, felnőtt életemben először olyan valamire kényszerítenek, amit nem akarok, amiben én és a körülöttem lévők elsorvadnak, ráadásul úgy, hogy ezt saját boldogságomként prezentálják - nos ezt nem vagyok hajlandó a sarokban szemérmesen hallgatva "építő jelleggel" tűrni. Leírom a véleményem, hátha más is elgondolkozik mindezen.

Az idő majd eldönti, kinek van igaza, ám éppen időből van a legkevesebb...


Ami a kikerült kérdést illeti: egyrészt, ahogy a múltban úgy a jövőben sem fogok konkrétan kitérni olyan felvetésre, amit a témához nem tartozónak, félrevezetőnek, értelmetlennek, lényegtelennek, szócséplésnek tartok(pl. 224. hsz)
Másrészt nem akartam így minősíteni a kérdésed, ezért válaszoltam azt, amit.

Köszönöm a sajnálatodat(továbbra is érdemes figyelni a fejlődésed, a teljes tagadástól a részleges megengedésig) ám sajnos semmit nem érek vele, így kénytelen vagyok magam tenni valamit.