"Azt gondolom, az érdek belül születik, de a külsővel való "kapcsolatbakerülés" alapján."

Az egyértelmű, hogy a világ elemeiből fogunk válogatni, mert hát mi másból? Csak a világot vehetjük az érdekeltségünk területének, mivel abban éljük azt az életünket, amiben érdekeltek vagyunk.

De az érdek, a mérce, az már bennünk van eleve, és nem a világgal való találkozás hozza létre. Mondok egy példát. Ugyan az elgondolással nem feltétlen értek egyet, de azt mondják, hogy az alapján találunk valakit minél vonzónak, minél inkább úgy ítéljük meg tudatalatt, hogy a fizikai állapota és genetikai készlete ideális lenne az utódunknak.

Vagyis van bennünk egy érdek, ami az utódkészítésre irányul, és egy olyan is, hogy ez az utód minél életképesebb, életerősebb, sikeresebb legyen. És ez lesz az a mérce, amihez a szembejövő lányokat/fiúkat (kinek mit) hozzámérjük. Érzelmileg pedig arra fogunk jobban reagálni, aki jobban megfelel a meglévő mércénknek. Ezen múlik, hogy ki mit vált ki belőlünk. De nem ők hozzák létre az érdeket, meg nem is önmaguk miatt tetszenek, hanem azért, mert remekül illeszkednek a meglévő törekvéseinhez. Aki pedig nem passzol bele, az nem kap reakciót, mivel nincs miért kapnia.

És ez így van mindennel. Miért vált ki valakiből lelkesedést az Avatar, és miért nem a Zongoralecke? Mi teszi jobbá az egyiket a másiknál? Honnan ez a különbség?! Az Avatarban van valami titokzatos lélekráható erő, amit magától átad az embernek a nézésekor? A Zongoraleckéből meg ez hiányzik? Nyilvánvalóan nem ez a helyzet.