"Úgyhogy a kettő nem választható el egymástól."
Nyilvánvaló, hogy egyik nélkül nincs másik. Ha nem tapasztalnánk külvilágot, akkor nem lenne közege az életünknek, tehát nem lenne hol és miben érdekeltnek sem lenni. Nyilván kell hozzá. De ez nem azt jelenti, hogy a bennünk lévő érdekeltséget a külvilág hozná létre bennünk. Egyszerűen csak mi magunk érdekelt lények vagyunk. Olyanok, akiknek nem mindegy, hogy mi történik velük (ha már egyszer vagyunk, és vagyunk valahol, tehát ha azt látjuk, hogy létezünk, és van jövőnk).
Ha nem lennénk eredendően érdekeltek, akkor nem lenne a világban semmi-de-semmi olyan tapasztalható, amire a "nekem ez jó" vagy a "nekem ez rossz" minősítés ráragasztható lenne. Ha nincs érdekem, akkor nincs mi alapján bármit is bárhogy minősítenem. Mert akkor nem vagyok érdekelt a jelenségek bármilyen voltában, mind egyre megy nekem.
És ezért nem tanulható, és nem is kapható az érdek.
"Azt gondolom, az érdek belül születik, de a külsővel való "kapcsolatbakerülés" alapján"
Nem "alapján". Bármire is reagálsz a világ jelenségeiből, azzal kapcsolatban benned már megvolt az érdek, már a jelenség tapasztalása előtt. Különben nem reagálhatnál rá. A jelenségek csak mozgásba hozzák az érdekedet, gyakorlati minősítést váltanak ki belőled, annak függvényében, hogy milyen szinten segítik vagy keresztezik a már meglévő érdeket.
Ne úgy képzeld ezt el, hogy ha hallasz az Avatarról, akkor hirtelen érdeked lesz megnézni, márpedig neked nem is lehetett Avatar-néző érdeked előzetesen, hiszen mostanáig az nem is létezett, számodra pedig azelőtt egyáltalán nem, amíg nem hallottál róla. Ilyenkor az van, hogy az Avatar olyannak tűnik a szemedben most, hogy már van róla elképzelésed, ami szerinted valamilyen formában, valamilyen értelemben kielégíti, vagy segíti egy meglévő érdekedet. Nem az Avatar-néző érdekedet, hanem valami mást. Semminek az értékes volta nem magyarázható pusztán önmagával. Minden csak valami más miatt tűnik jónak. Valamilyen szempontból, és ez a szempont az, amire a tényleges érdek vonatkozik.
