"Önmagam véleményét nem ítélhetem biztosan tévedésnek, mert ahhoz azt is tudnom kellene, hogy mi az igazság. Éppen azért tévedés a vallott bizonyosságom, mert ezt hiszem igaznak, holott a dolgok logikája ezt kizárja."

 

Vagyis ha a dolgok logikája kizárja, hogy valamit biztosnak lehessen minősíteni, akkor ha valaki mégis annak minősíti, akkor téved. Tévedésben van az adott körülmények között megengedhető, abból jogosan következő minősítést illetően. Tévesen azt hiszi, hogy az biztos, pedig nem is az. És közben nem tudja, hogy téved. Ha tudná, nem is követné el a tévedést már eleve.

 

Mindez kb. annyit tesz, hogy fogalma sincs, hogy mik a jogosan biztosnak minősítés kritériumai. Vagyis... buta. Mondd ki végre, ne kerülgesd! Úgyis mindig erre akarsz kilyukadni. ;-) A hívők buták, és ez a végső ítéleted.

 

De természetesen aki buta, és ezért jut béna következtetésekre, arra nem is mondjuk a nem is fordított logikánkkal, hogy abszurd módon önhazudna, hanem ő tényleg csak tévedésben van. Ennek oka pedig a butasága. Látod, _ezt_ én is pont úgy gondolom, mint te. :)

 

"Fordított logikával látjátok igazolni az önhazugságot. Az okozat, mint eredményből (jogosulatlan bizonyosság) következtettek visszafelé az okra"

 

Első lépésben egyenes és szabályos logikával jutunk el annak a kimutatásához, hogy a magunkon kívül eső objektív valóságban bárminek a biztos volta kimutathatatlan.

 

Ha pedig ez megvan, akkor egyenes ágú logikával jutunk el szükségszerűen ahhoz a következtetéshez, hogy aki mégis ilyen dolog kapcsán állít meggyőződéssel bizonyosságot, annak a fejében valami "nem stimmel".

 

Ezután megkeressük, hogy az ilyen nem stimmelésnek milyen lehetséges formái vannak. Megkeressük azokat az okokat, amik következetesen magyarázhatják azt, hogy valaki ilyet csinál. Mivel a reális helyzet belátásához logika szükséges, ezért aki tényleg képtelen azt belátni, annál nyilvánvalóan a logikai érzék hiánya áll fenn, ugyanis egyedül ezen múlik a belátás.

 

És ez az a pont, ahol te megállsz, és semmi mást nem tudsz már elképzelni a fennálló helyzet okaként. Mi pedig ennél tovább megyünk, és feltételezünk egy olyan helyzetet, ahol esetleg igenis rendben van a páciens értelme, miközben mégis képes meggyőződéssel logikátlanságot logikusnak tartani. Egy újabb lehetőség, egy újabb magyarázat. Az ilyeneknek a keresése természetesen nem "fordítottan logikus" (bármi is az), hanem kifejezetten építő és értelmes tevékenység. Persze csak akkor, ha nem egy óriási képtelenséggel áll elő az ember, mint újabb lehetséges magyarázat, és hát belátom, hogy ebben az esetben ezt az új ötletünket eltérően ítélnénk meg ebből a szempontból. :)

 

Mindenesetre itt jön be az önhazugság variációja. Szerintem ilyen van, én csinálom is rendszeresen (és _tudom_, hogy ezt), a világ és a szótár osztja ezt az elképzelésemet, a pszichológia evidenciaként kezeli, és amennyiben tényleg igazunk van, akkor máris van egy alternatív magyarázatunk, szemben a te kizárólagosoddal, és ez ráadásul még jobb színben is tűnteti fel az emberiség 99%-át. Ezzel mindenki jól jár.

 

És menet közben sehol nem sértettük meg a logika rendjét, különösen nem azzal, ahogy eljutottunk a hívő fejében lévő valamilyen rendellenesség gondolatához. Ez a rendellenesség pedig kétfelé sorolható. Vagy őszinte a buta állítás, és akkor mindenképpen buta az illető, vagy esetleg maga az állítás nem igaz, tehát valamilyen hamisság áll a hátterében, és ez lenne az önhazugság. (Amit ha gyakorlari lehetetlennek látnék, nem próbálnám forszírozni, dehát én nem látom annak.) Egyéb magyarázatot viszont nem látok lehetségesnek. Vagy nem őszinte a hit, és akkor lehet értelmes az ember, vagy őszinte a hit, de akkor már nem. De olyan biztos nincs, hogy őszinte a hit, és az ember mégis értelmes. Valamelyik oldal mindenképpen bukik. Szerinted ez csak az egyik lehet, szerintem meg mindkettő.