Teljesen jogos, amit írsz (bár szerezhetnél egy ékezetes billentyűzetet:)).

Nem is a tanító-tanítvány kapcsolatról beszéltem, hanem a kérdező-válaszadó kapcsolatáról.

Ha valaki kérdez, arra válaszolok a legjobb tudásom szerint. Ha valaki felvállalja, hogy olyasmit csinál, amiről csak fogalmai vannak, az ő döntése, hogy mennyire járja körül a témát, és mennyire bízik a birtokolt tudásában.

Tanítani pedig azért nem szoktam, mert nem szeretnék úgy járni, mint Yoda mester az ifjú Skywalkerrel: tudniillik, hogy idő előtt elrohan. Bár szoktak hozzám jönni "szakmai gyakorlatra" a kályhássuliból - néhány kötelező órára - egyiket sem érzem a tanítványomnak, noha talán majd lesz olyan, akinek érdemes lesz átadni azt a szemléletet, amivel érdemes nekiállni egy szakma gyakorlásának. Ez pedig az ismeretek és a tapasztalatok megszerzésén túl az összefüggések megértése, logikus rendbe szedése és kreatív alkalmazása. Nem bátor újítás, felelőtlen átalakítás.

Talán a szakmám feljogosítana arra, hogy tömegkályha-ügyben is szakértőnek kiáltsam ki magam, de pont azért nem teszem, mert hiába látom a lényegét, hiába tudok eligazodni a rajzokon, még nem építettem egyet sem, nemhogy olyant, ami bizonyított, hogy jó. Tehát ha belefutok egy ilyen igénybe, valakivel közösen fogom megépíteni, aki ebben a műfajban tapasztaltnak számít és aki mellé szívesen odaállok kisinasnak, ahelyett, hogy nagyképűsködve megcsinálnám magam, mondván, hogy ez is csak egy kályha, ahhoz pedig én értek.

Összefoglalva: ha valaki érez magában bátorságot, elszántságot, hogy kipróbálja magát egy cseppet sem egyszerű feladatban, és van bátorsága kérdezni, én nem leszek önző válaszolni. Ha ő úgy érzi, hogy elegendő tudás áll rendelkezésére, hogy a kísérletezzen a maga szakállára, hát tegye. Ez azonban az ő felelőssége és mivel nem is egy forrásból jutott hozzá a tudáshoz, magán kívül nem okolhat senkit, ha nem úgy sikerül, ahogy elképzelte. Aminek egynél több felelőse van, annek ugyanis nincs felelőse.

Üdv,
Tamás

Cserépkályha, kemence, kandalló, kerti konyha