kaesze Creative Commons License 2010.03.17 0 0 196

Szia!

 

Nem vagyok kisgyerekes anyuka, teljesen más szemszöből látom a dolgokat: egyrészt mint hallássérült, másrészt mint hallássérült gyermeket is tanító pedagógus.

Nagyon dicséretes és manapság sajnos egyre ritkább, hogy egy szülő ennyire lelkiismeretes és a gyermekét minden elé helyező legyen, mint ti. Olvasván a küszködéseteket az a gondolat fogalmazódott meg bennem - és véletlenül se vegyétek sértésnek, mert csak a jószándék vezérel -, hogy egy rövid időre "pihentetnetek kellene a dolgot", tlán könnyebben tisztázódnának a dolgok, ha nem figyelnétek annyira a gyereket.

 

Ha valakinek hallássérülése van, az sem egyformán hallja és főleg érti a különböző frekvenciákat. Van akinek a magasabb, van aki a mélyebb és megint másoknak a közepes hangfekvésen jobb a  hallása. Nagyon sok hallássérültnek -pl.idegi eredetű hallásromlás esetén-a beszédértése a legrosszabb: hallja, amit beszélsz, de nem érti. Nekem is ez okozza a legnagyobb problémát. Sokszor úgy érzem, majd' szétmegy a fejem a zajoktól, ordíthat a tv, mégsem értem egy szavát sem. Ha tehát pl. meghallja a gyermeked az autó hangját, de értetlenül néz rád, ha kérsz tőle valamit, ez lehet idegi eredetű hallásromlásnak (pl. hallóideg károsodása, a csigában a szőrsejtek elhalása stb.) is a tünete, de lehet  figyelemzavarnak vagy egyszerűen csak az elmélyült tevékenységnek is a jele.

Előzmény: MaN79 (193)