Minden megismerési folyamatnak szubjektíve a tőle független dolgok léte változását kell visszatükrözni. Ez a változás vonatkozik, vonatkozhat a múltra, jelenre, jövőre.

 

Már elmúlt dolog bizonyosságáról csak, mint volt bizonyosság beszélhetünk. A múltban keletkezett, de jelenben is fennálló dolog - ha nem változott - lehet aktuálisan is bizonyos, aktuális lehet továbbá a folyamatos jelen bizonyossága, a jövőre vonatkozó bizonyosságot pedig kizárólag hipotetikusan állíthatunk.

 

Ha ehhez hozzáveszem még azt a kritériumot is, hogy mindenki csak önmaga számára szerezhet bizonyosságot, akkor a kör leszűkül a múlt-jelen azon eseteire, amelyekben a dolgokat, jelenségeket önmagam közvetlenül tapasztaltam, tapasztalom meg.

 

Ebből viszont következik az is, hogy aminek a változását nem követhettem a múltban, nem követhetem a jelenben közvetlenül arról bizonyosság szintű ismereteim nem, csak hipotéziseim lehetnek. Az ilyen esetekre vonatkozó állítás vagy hipotézis, vagy, ha bizonyosságra vonatkozik, akkor érvénytelen, mert értékelhetetlen.

 

Aki mégis bizonyosnak tekint egy ilyen állítást az a bizonyosságot illetően tévedésébe és nem hazugságba esik. Magyarul, amit bizonyosságnak hisz valaki, az vagy valószínű, vagy csak hipotetikus igazság. Ez pedig azt jelenti, hogy aki valószínű igazság helyett bizonyosságot vall, ilyen bizonyosságban hisz annak legfeljebb szubjektíve lehet igaza, objektíve hamis bizonyossága van, az pedig ezért téves bizonyosság, egyszerűen tévedés.

 

Ez a tévedésnek tiszta esete, az a tévedés, amelyet még csak nem is hazugság okozott.

 

A hazugság nem csak logika-matematikai, hanem definíciós kérdés is. Felteszem a definíciót úgy alkották meg, hogy a hazugságok állandó és közös elemei között fennálló összefüggést öntötték nyelvi formába, nem pedig úgy hazudunk, hogy kezdetben volt a definíció amit az emberek megtanultak és a továbbiakban alkalmaztak.

 

Talán nem véletlen, hogy nem született meg még az önhazugság definíciója. Az nem definíció, hogy az az önhazug aki magának hazudik. Egyetlen emberen sem volna kimutatható a hazugság tünetei akiket önhazugnak neveztek. Az önhazugok minden poligráfos vizsgálatot kiállnának. Az pedig, - mint ahogy valahol írtad - valaki ne tudjon arról, hogy ő most hazudik magának - a hazugság teljes félreértelmezése. Azt a benyomást kelti mintha sosem hazudtál volna egy egészségeset sem, mint akinek nincs mihez viszonyítani az önhazugságot. :)