Szia kedves utas.

Örülj neki, hogy egyáltalán nem értesz a repüléshez, mert így nem öregedtél hirtelen legalább 10 évet...:)

A repülésben az a "szép", hogy csak akkor lehet nyugodt az ember, amikor a földön, az állóhelyen leállítja a motort és a kulcsot a műszerfal tetejére teszi. Ugyanis az adott útvonal ezzel a pillanattal fejeződik be. Addíg meg van min izgulni. A leszállás megelőző legalább fél órában biztos, hogy volt végig földlátásotok? A meteor jelentésekből nem ez derül ki. (1000-1700 lábon 8 okta felhőzet, magyarul teljes borultság). Ti felette repültetek, azaz a földlátás max a felhők tetejének bámulásában merült ki. Utána alaposan jegesedtetek, megintcsak szerencse, hogy nem láttad a szárny belépő élét.

Összefoglalva, marha nagy sz@rban voltatok, és inkább adj hálát, hogy kaptál a pilótáddal együtt még egy esélyt az élettől. Legközelebb ilyen időben válaszd a kevésbé úrias, de azért biztonságosabb vasúti vagy közúti közlekedési formát.

Ami pedig a repülőgépet illeti, egy C-182-es ugyan olyan röpcsi mint a többi, amin nincs jegesedésgátló rendszer, ergó: nem indulunk el vele IMC körülmények között.

Ez alapszabály.

Kitartok az eredeti véleményem mellett: a pilótának el a szakszóját egy életre!!!!!!!!!

Üdv