"Nem létezne, mert nem volna róla tudomásunk."

Az az érzésem, mintha megint abban gondolkodnál, hogy az érdek kívülről kerül az emberbe. Mintha az szülné meg bennünk az adott dologra-helyzetre irányuló érdeket, hogy találkozunk vele a világban. És ha a világban már nem találkoznánk vele többé, akkor az az érdek (mármint úgy egyáltalán: az adott irányú érdekeltség) megszűnését is maga után vonná.

Innen nézve a konkrét esetünket: először találkozik az ember a kiszolgáltatottsággal, és ez a találkozás hozza létre benne azt az érdeket, ami alapján el akarja kerülni a kiszolgáltatottságot (kell nekünk egy ilyen nehezen leírható szó témájáról vitáznunk! :)). És ha sikerrel jár, és többé már nem lehet kisz., akkor nemcsak hogy megszűnik ez az érdek, hanem soha többé nem is tud felmerülni, megjelenni benne, mivel nincs már többé a megjelenítő-ok, ami a megjelenést egyáltalán és bármikor is okozni tudja. Maradna az, hogy esetleg emlékszik rá a múltból, na de akkor már nem tudná mire vélni, hiszen ez az emlék-érdek többé érdekként nem tudna értelmeződni a fejében. Nem is értené az érdek jelentését, mivel azt semmi (semmilyen fennálló körülmény) nem hozza épp létre a fejében.

Csakhogy az irány valójában fordított. Az érdekeltség már eredendően megvan az emberben. Függetlenül attól, hogy milyen pozíciót tapasztal épp az életben. És mivel megvan benne ez az érdek, ezért tudja majd egyáltalán érdekellenesnek minősíteni azt, amikor a gyakorlatban olyan körülmények közé csöppen, amiben ennek a nemteljesülését látja meg. (Másképp nem megy. Ha ez nem lenne benne előzetesen, akkor az adott helyzet semmilyen hatást nem gyakorolhatna rá.) Ha pedig a körülmények olyannak ítéltetnek, amik nem keresztezik az érdeket, az nem megszűntetni fogja azt, hanem örömöt kiváltani amiatt, hogy az érdek éppen teljesül, teljesültnek látott. Vagyis nem múlik el a kisz. alóli mentesség érdeke csak azért, mert az ember nem kisz., vagy akár soha többé nem is lehet az. Utóbbi csak az örök örömre lenne ok, nem pedig az érdek megszűnésére. Utóbbinak egyáltalán nem kéne következnie belőle.

(De amúgy nagyon tetszik, ahogy gondolkozol, és ahogy a legextrémebb fokig megpróbálsz egy témába belemászni, végigvezetve mindent alaposan.)