"Én a logikailag hiányosan, vagy szabálytalan következtetéssel szerzett bizonyosság tulajdonosait nem nevezném buta embereknek. Gondolkodásunkat nem a szabályok precíz betartásával szervezzük."

 

Igen, ebben igazad van. Indokolatlan szigorúság butaságnak nevezni a gondolkodásban azt a kis fegyelmezetlenséget/hiányosságot, ami a nem 100%-ban megalapozott bizonyosságokhoz vezet. Ezt elismerem én is, de csak a hagyományosan tudásnak nevezett esetekre. (Mert azok szintén nem 100%-osak, és ezt szintén nem szoktuk észrevenni.)

 

De amikor valaki meggyőződés nélkül biztos valamiben (hit definíciója), ott már sokkal nagyobb szakadék van a valószínűség és a megalapozott bizonyosság között, ezért aki ilyen esetekben jut el mégis oda, azt már nyugodtan hívom butának. Akinek a gondolkodása 30-40-50 százalékokat tud átugrani, kihagyva akár a tényleges meggyőződés fázisát is úgy, hogy ő maga ezt teljesen következetesnek és logikailag elfogadhatónak gondolja, azzal azért komolyabb gondok vannak, mint aki azt csak veszi biztosra, hogy a padló a következő lépésnél is szilárd lesz.

 

"Ha nem ismerjük föl, nem tudatosul bennünk következtetésünk hiányos, szabálytalan volta, akkor az objektív bizonyosságunk egyenrangú lesz azokéval, akik adekvát logikával jutottak meggyőződésükhöz."

 

Ez igaz a meggyőződésük igazságtartalmára vonatkozóan (abban tényleg egyenrangúak), de a meggyőződésük megalapozottságára, annak fokára már nem. És szerintem mi ez utóbbit vizsgáljuk, és _ezzel kapcsolatban_ szeretnénk kimutatni ezt-azt.

 

"Akkor hazudnánk, ha a szubjektíve bizonytalannak tartottat objektíve bizonyosnak állítanánk. Tudom, hogy valami, csak valószínűségi ismeret, ennek ellenére mégis azt állítom, hogy bizonyos."

 

Pontosan. És én még mindig azt állítom, hogy ilyen előfordul (nem is ritkán).

 

"Önmagamban ez azért nem játszódhat le, mert ha a valószínűségi meggyőződésem feladom, akkor nem hazugság, ha pedig megtartom, akkor nem lehet a hazugságom új meggyőződés."

 

Kizárod önmagunk szándékos megtévesztésének a lehetőségét, számítógép-logikai alapon. De az élet és a tudat nem így működik. Ezt a nagy többség látja, tudja, evidenciaként kezeli, és inkább a tágabb modellt keresi, amiben mindez majd következetesen vezethető le mégis, nem pedig a jól látható valóságot tagadja meg azért, mert a jelenlegi szűkebb értelmezési modellje azt elvileg nem engedné meg.

 

De ha te mégis ezt választod, hát legyen neked úgy. Innen már nincs hova tovább menni.