"mennyiben vehető biztos alapnak az a feltevésed, hogy az ember valódi szándékai (igazi céljai) sohasem lehetnek önhazugságra törekvőek?"

Az életünk valós. A világ valós. Az érdekeltségünk valós (vagyis ténylegesen létezik). A valós érdekeltségünk a valós életünkre vonatkozik. A valós életünk pedig a valós világban játszódik. Ezek miatt nem sokra megyünk az érdekeinket illetően olyan eredményekkel, amik nem a valós világ valós helyzetét tükrözik.

Önmagában ez még persze támadható lenne akkor, ha valaki az érdekeltséget konkrétumokhoz köti. Pl.: 'az én érdekem az, hogy gyerekeim legyenek", vagy "minél többet akarok tévézni", mert ezek teljesíthető dolgok, és az se számít, ha csak önhazugság árán/miatt tűnnek valósnak (miközben egy elmegyógyintézetbe zárva élek, és nincs is gyerekem, stb), ha egyszer annak tűnnek, és így kielégülnek, mert a szubjektum megkapja a maga vágyott konkrét élményét.

De én az érdekeltséget pozíciókhoz (pozíciók eléréséhez) kötöm, azoknak is az általános értelemben vett formáihoz. Tehát nem egy konkrét pozíció a cél, mint pl. a vezérigazgatóság, hanem egy olyan általános, mint pl. (illetve pontosan) a kiszolgáltatottság alóli mentesség pozíciója.

Az valós életem valós célja tehát az, hogy minél kevésbé legyek kiszolgáltatott a valódi világban. Mert a kiszolgáltatottság csak ezzel lenne tényleg elkerülve. Hiszen ha csak úgy tűnik épp számomra, hogy elkerültem, de valójában nem is, azzal nem vagyok kisegítve, mert hát melyiknek a függvénye lesz majd a tényleges jövőm? Annak, amelyiket csak hiszem, vagy ami tényleg bekövetkezik majd? A jövőmet sajnos nem a hitem alakítja, hanem a tényleges világ eseményei. (Illetve gondolhatja valaki azt, hogy a jövőjét a hite alakítja, de ez szintén egy olyan elgondolás, amit biztosra csak önhazugság árán lehet venni, tehát csak visszajutunk vele az alapproblémához.)

És ezért az önhazugság soha nem lehet igazi megoldás. (Már persze ha valaki elfogadja az érdekek és a pozíció összefüggését.) Bár egy másik szinten azért ez is igazinak tekinthető, olyan értelemben, hogy ha valaki a valós jó pozíciót nem tudja elérni (vagy biztosra _tudni_, hogy elérte azt), és ez elviselhetetlen állapotot eredményez, akkor igenis valós célja lesz szabadulni ettől az állapottól, ennek pedig egyetlen módját az önhazugságban fogja megtalálni. Ezért igazi célja lesz ez is, noha ez csak egy 'jobb híján'-cél, és el is mondható róla, hogy valójában nem erre vágyna eközben sem, hanem az igazira.