Átgondoltam. Ha ez így van, akkor az nagyon súlyos. :(

De ha az önhazugság ellentmond az igazi céljainknak (nem is azokat elégíti ki), akkor mi értelme ezt választani?

Egyetlen gyenge pontját az érvelésednek itt látom, hogy ti. mennyiben vehető biztos alapnak az a feltevésed, hogy az ember valódi szándékai (igazi céljai) sohasem lehetnek önhazugságra törekvőek? Miből gondolod, hogy ez egy annyira alapvető igény lenne az emberben? Nyilván önmegfigyelésből adódik ez nálad (és magam is megfigyeltem hasonlót magamon), de ha az ésszerűség ezt diktálja, akkor ez miért ne lenne felülírható?

(Csak hangosan gondolkodom.)