"Az objektív valósággal igazoltan, bizonyítottan megegyező szubjektív valóságunkat hívhatjuk bizonyosságnak."
Furcsa helyzet ez. Ezzel a mondatoddal még teljesen egyet tudok érteni, de amiket utána írsz, az mintha teljesen figyelmen kívül hagyná ezt, amit pedig te magad mondasz.
"Ha kategóriákban akarom megfogalmazni, akkor elméleti és gyakorlati bizonyosságot kell megkülönböztetnem. Bizonyossághoz gyakorlatban tárgyi-tapasztalati bizonyítékokkal, elméletben logikai úton..."
Mert hát hogy kerülhet ide az elméleti bizonyosság? Ez jól láthatóan az a fajta, amiből hiányzik a gyakorlatban szerzett tárgyi-tapasztalati bizonyíték, mivel azt a gyakorlati bizonyossághoz társítod. Na de ha a bizonyosság feltétele szerinted is az, hogy a szubjektív valóság igazoltan, bizonyítottan egyezzen meg az objektívvel, akkor az hogy teljesülhetne bizonyíték és igazolás nélkül? És a kettő kombinációjára nagyjából ugyanez igaz, mivel ott a gyakorlati fél nyilván elégtelen önmagában, és az elméleti félnek kéne teljessé teljessé tennie azt, de ha az elméleti résznek köze nincs a bizonyosság kritériumaihoz, akkor nem is vihetnek hozzá közelebb. Szóval ezt már itt nem tudom mire vélni.
"Ahol nem szerezhető gyakorlati tapasztalat, ott egzakt konzisztens logikai úton az elméleti bizonyosság elérhető."
Vegyük a meteoros példát. Mivel a becsapódás helyét nem találták meg (talán nincs is), ezért nem lehetünk benne biztosak, hogy meteorról van szó. Minden bizonyíték csak közvetett, ami ha nem is nagy eséllyel, de azért nyitva hagy egyéb lehetőségeket is.
Ezen a ponton hogy tudnál logikai úton mégis eljutni akár annak a bizonyosságáig, hogy meteor volt, vagy ahhoz, hogy nem? És különösen hogy lenne ez a végeredmény végül az "igazolt és bizonyított egybeesése az objektív és a szubjektív valóságnak", ha egyszer csak logikát használtunk hozzá? (Mármint a meglévő bizonyítékainkhoz nem, mert azok még gyakorlatiak, csak éppen azok csak a valószínűsítésre voltak elegendőek, és onnan kéne a logikát használni a továbbiakban, egész a bizonyosságig.)
