Szia!

Köszönöm hogy írtál.
Szükségem lenne a műtétre bár ez a karieremen nem segítene már.
Évekig küszködtem a magasabb poziciómig és egy ilyen baleset tönkre tette.
Mikor bementem a kórházba a doki tök bunkón viselkedett.
Sajna a megyei kórházban az 1970-es évek uralkodnak.
3X röggeneztek meg mire jó lett a felvétel.Mikor megnézte a doki csak annyit mondott ajaj és eltűnt.
Majd jó 20p után visszajött és közölte hogy jöjjek vissza hétfőn.( ez a nap csütörtök volt)
Semmi ellátás...
Alig bírtam a lábamra állni de hazamentem,a könnyeim potyogtak mert se ráállni se hajlítani nem tudtam.
Visszamentem hétfőn és 2-óra mulva bejutottam.
Megfogdosta a térdem megszóritotta majd ennyit mondott: Tele van folyadékkal.
Pihentessem jegeljem és jöjjek vissza csütörtökön.
Visszamentem és kb úgyan annyit vártam mint hétfőn.
Bemegyek levetközöm ( kész kin az öltözés ) majd felkellet öltöznöm átmenni egy másik szobába ahol újra levetközni és leszívta a lábamat.
Kaptam egy fáslit hogy én magam kötözem be... Gondolhatjátok hogy sikerült...
Majd jöjjek vissza hétfőn... és ez így ment.
Szoltam a dokinak hogy műtsőn meg ha kell de márt nem bírom ezt.
De mintha nem is neki beszéltem volna.
Kaptam egy beutalót ami Ápril közepére szól.Ezután visszakell mennem és majd eldöntik hogy mikor fognak megműteni bár orvoshiány van és egyenlőre várolista is.
1-hónapja vagyok itthon nem megyek sehova,a karieremnek lőttek és mivel fekvő beteg lettem fel kellet venni egy embert a helyemre és ha visszamegyek a munkahelyemre megint lent kezhetem...
Szóval mindenen járt már az eszem.Ha itthon kell még maradnom akkor attól félek hogy kárt fogok tenni elkeseredésemben magamban...
:(