"Az objektív bizonyosság nem attól különbözik a szubjektívtől..."

 

Oké, akkor látom, hogy másról beszélsz, mint amit feltételeztem. A te objektív bizonyosságod nem feltétlen a személyben van, hanem attól válik azzá a szubjektív bizonyosság, hogy történetesen egybeesik az objektív helyzettel. Hívhatnánk mondjuk "szubjektív bizonyosságnak, ami megfelel az objektív valóságnak is". Vagyis amikor valaki az igazságnak van birtokában. Szubjektív bizonyosság pedig az, amikor ez még nem dőlt el, vagy amikor ez nem mutatható ki. (És nyilván az esetek többségében ez törvényszerűen nem mutatható ki.)

 

"Következtetésnek az a sajátossága, hogy az ismert, vagy ismertnek vélt előzményekből vezetjük le a következményeket. Következtetéssel jutunk új ismerethez. Ami bizonyíték a rendelkezésünkre áll, az ismeretünk valószínűségét határozza meg."

 

Itt végre egy nyelvet beszélünk, ez így érthető. Azt viszont vitatnám, hogy így új ismerethez jutnánk, mert ez inkább csak vélemény lesz. Az ismeret az mintha valami tapasztalati dolog (vagy konkrét, valami által már megalapozott tény) lenne az én szóhasználatomban, ez pedig itt nem igazán teljesül.

 

"Ez a valószínűbb ismeret engedi meg, hogy belőle következtessünk az igazságra, ha pedig arra következtetünk, akkor a teljes igazságra vonatkozóan jutunk új ismerethez."

 

Az előbbiek értelmében itt sem mondanám, hogy új ismerethez jutunk, inkább csak egy feltételezésre. Bár az igaz, hogy az a teljes igazságra vonatkozó feltételezés.

 

"Az így nyert ismeret bizonyosság lesz, amely, vagy hűen igaz, vagy tévesen hamis."

 

Nem lesz bizonyosság, csak feltételezés. Ha bizonyosság lenne, akkor az valóban vagy hűen igaz, vagy tévesen hamis volna, csakhogy a lényeg az, hogy nem indokolt maga a bizonyosság. Még előtte meg kéne állni, megmaradva a valószínűsítésnél. "Valószínű, hogy ez a teljes igazság". Ezt az ugrást a bizonytalanból a jogosan biztosra továbbra sem tudtad megalapozni.

 

"Az ember hátrányára csak az hozható föl, hogy a bizonyítékokat nem a súlyuknak, jelentőségüknek megfelelően értékelte"

 

Igen, de ezzel csak a butasághoz jutunk el, viszont ami ennél fontosabb: nem innen indult a beszélgetésünknek ez a szála, hanem onnan, hogy amikor valaki a bizonytalanság állapotában van, akkor innen szerinted már azzal megalapozottan átléphet a bizonyosságba, amennyiben a bizonytalansága nem 50%-os. Hogy ha már ennél több, akkor szerinted abból önmagában és logikusan következik, hogy megalapozottan következtet a 100%-ra. És ezt akartad az induktív következtetéssel igazolni. Márpedig ez azon túl, hogy nem is a bizonyítékok téves megítéléséről szól, mégcsak nem is igaz.