Hatalmas élmény volt a Mizse 40!

 

Hihetetlen figyelmes és vendégszerető rendezőséggel találkoztunk: a rajtba odaérkezve ők érezték maximálisan megtisztelve magukat, hogy a "távolból" ellátogattunk hozzájuk és a hétvége elég jelentős konkurenciájából őket választottuk. Laci069 és Bubu társaságában teljesítettem a túrát.

A résztvevők többsége helybeli diák volt, ám néhány gyakran látott arcot is láthattunk. Álmos az elmaradhatatlan kalapjában, kutyusának társaságában sétált egyet.

 

Rajtban rajtpálinka, és főrendezői eligazítás.

Már az első sarkon találunk kőkeresztet, a város közig. területén van még ezen kívül majdnem 50... érintünk is belőle jópárat. Hideg van, szükség van a meleg kesztyűre.

Hozzánk csapódik D. Zoli és csapata Tatabányáról (és környékéről). Sokszor gratuláltam már nekik túráink céljában, de beszélgetni szinte csak most először tudunk igazán.

 

Érdekes stílusú a városháza épület, szinte közvetlen mellette egy tavacska, illetve egy szélhajtású szivattyú. A Nap kellemesen süt, a szél sem fúj annyira, ahogy beharangozták. Szerencsére.

Némi földutazás után az 5-ös út melletti kerékpárútra térünk. Az út túloldalán felsejlik a Tanyamúzeum. Távolban egy láthatósági mellényes rendező (polgárőr?), aki a főúton való átkelést biztosítja. Tanyamúzeumban zsírospapák, Bubu összeállít magának egy "BigMac-et". Körbenézünk a múzeum épületeiben.

 

Újból átkelve a főúton, rövidesen balra térünk, és hangulatos szekérúton haladunk. Tavacskák, újabb keresztek. Megunhatatlan. Autópálya felüljáró, majd nem sokkal rá elhagyjuk a szekérutat és emelkedésbe kezdünk. Felérünk Lajosmizse legmagasabb pontjára, a Lajos-hegyre. Stílszerűen itt találkozunk N. Lajossal és Herr Augensteinnal. A ponton szolgáltatás Mizsei víz. Kihagyhatatlan a fotótéma Lajossal, aki Mizse vizet tart a kezében (Lajos+Mizse :-) ).

 

Itt már futóhomok van a lábunk alatt, és a fenyvesek fokozzák a vizuális élményt. N. Lajosékkal beszélgetünk, részben "sportszakmai" témákról. Peregnek a kilóméterek, valahogy nem is nézegetjük az órát, a tempó másodlagos szempont. Igazi örömtúra a mai. Nemsokára a kulapityei egykori tanyasi iskola épülete vonzza tekintetünket. Innét pár percre ellenőrzőpont, sosem hallott márkájú helyi édesség szolgáltatás kíséretében.

 

Balkanyar, be az erdőbe. Elkerített vaddisznóskert, benne nem kevés számú vaddisznóval. Még az akkor érkező biciklis résztvevők is leteszik a vasparipát, hogy megnézzék közelebbről. Pár lépés a lovaspálya érintésével a Gerébi kúria, kellemes környezetben. Nemkevés autó pihen a parkolóban, a hozzájuk rendelhető gazdáik viszont láthatatlanok. Valószínűleg bent hűsölhetnek a Wellnessben... A kúriánál önkiszolgálós tea szolgáltatás.

 

Pár irányváltás után a Gerébi-keresztnél újabb pecsét. Nem is tudom, hányadik kereszt ez az utunk során. Ezután kifejezetten beszélgetős szakasz következik, természetesen újabb keresztekkel, közöttük az itinerben csak "félkarú Krisztusként" aposztrofált fakereszttel. Marc Aurel Imre társaságában telnek a kellemes kilóméterek. A jó hangulat közben teljesen váratlanul ér, hogy már ott is vagyunk az oda-vissza elágazásnál.

 

Jobbra kanyarodva a betonúton, már a távolból látszik Pusztatemplom. Az útba eső kisbolt + kocsma több túrázót is megállásra késztet, itt futunk össze újból D. Zolival és csapatával. Pusztatemplom előtt a keresztnél (hol máshol?) felmerül, hogy mi is a hivatalos útvonal, ugyanis a leírás ezt nem részletezi. Mi átvágunk a mezőn és megmásszuk a dombot. Szép templomrom, ellenőrzőpont, újabb zsírospapa szolgáltatással.

 

Kis csapatunk tart némi pihenőt. Vaddinóékkal traccsparti, és ötletelés, hogy megnézzük-e a szürkemarhákat. Bubu akár még a hivatalos etetést is megvárná. A vége az lett, hogy ő inkább a boltot nézte meg közelebbről, mi Lacival viszont egy másik kereszt érintésével odamentünk a marhákhoz. Rafter visszafelé jön már, és komoly tisztelettel beszél az állatok termetéről. Mi sem merünk túlságosan az aurájukba hatolni. Félelmetes méretűek valóban, ráadásul birodalmi lépegető járástechnikával.

 

Hangulatos szálerdő következik, zöldellő fűvel. Talán ez már a tavasz végleges eljövetelét sejteti. Felsőlajos szélén futóhomok: Bubu - elmondása szerint - 1 hete hasonló méretű havat taposott. A faluházban újabb ellenőrzőpont, pogácsával, Fanta/Cola valamint a felnőtteknek pálinka szolgáltatással. A közeli tájházat is megtekintjük, Herr Augenstein az egyik süteményestálat is megnézi közelebbről, hátha van benne meglepetés.

 

Innét már nincs túl sok vissza. A Tanyacsárda hatalmas parkolóját mellőzzük, furcsa hogy most szinte teljesen kihalt. A tanyák közt gyalog vagy biciklivel közlekedő emberek, nagyon közvetlenek, beszélgetünk velük. Tiszta időutazás! Az egyikük a hóvirágjainak történetét meséli el, a másikuk meg az életkorunkat próbálja megsaccolni :-)

 

Az utolsó ep-nél az egykori tanyasi iskola padlásablakait számoljuk meg, kiderül, hogy az utcafront ablakain kívül a belső oldal ablakait is tekintetbe vehetnénk. Kis séta van már csak vissza, teljesen váratlanul el is érjük Lajosmizse szélét. Az 5-ös út lámpás kereszteződésénél sajnos letérünk a leírásban szereplő útvonalról és átmegyünk a túloldalra. Ez utólag némi zavart okoz, különösen Bubu lelkében.

 

Már távolról látszik a katolikus templom, és tudjuk, hogy az már a cél közelségét jelzi. A célban szíves fogadtatás. Alig hogy leadjuk a papírt, már sorolják is, mi vár még ránk: odakint gulyást lehet vételezni, a másik szobában fánk és pálinka, a harmadikban pedig lekvárok. Hihetetlen. Nem is csak a bőség zavara miatt, hanem azért mert ilyen szeretettel adják mindezt.

 

Klassz hangulat uralkodik a célban, különösen N. Lajos megérkeztével. Sikerül lencsevégre kapni, amint a háttérben a történelmi időszalagon épp "II. Lajos" látszik, Lajos mellett pedig "véletlenül" egy Mizsei víz. A gulyás kellemesen csípős, másnak ez már inkább tűzokádó kategória.

 

A főrendező B. Csaba pedig szinte magyarázkodott, hogy "csak" ennyit sikerült kihozni a túrából.

 

Ilyen túrákért érdemes csinálni ezt a hobbit. Nagy élmény volt.

 

Köszönöm túratársaimnak a társaságot, a rendezőségnek pedig ezt a komplett élményt!