Kedves Mallory,

hát, egy kicsit ismernem kéne az állatkát, látnom a reakcióját, hogy pontosan fel tudjam mérni, mi a legcélszerűbb nála.

Általánosságként azt tudom mondani, hogy kb. 4-5 visszarángatás, AZONNAL megerősítés jutalomfalattal, agyba-főbe dicséret, aztán hadd menjen játszani. Később, mondjuk fél-egy óra múlva újra kaphat egy 4-5 adagos tréninget.

Szerintem, ha már úgyis visztek kajadarabkákat, érdemes megpróbálni olyankor is odahívni és megjutalmazni, amikor nem az a cél, hogy utána pórázra vegyétek, hanem csak úgy odahívni, összedicsérni, aztán hadd menjen vissza a dolgára. Hogy ne okvetlenül a pórázra vevéssel kapcsolódjon össze a fejében a hívás, mert akkor nehezebben tesz a kedvetekre, hanem inkább az rögzüljön, hogy tökjó odamenni a gazdihoz. Ilyenkor persze nem hosszú pórázon, hanem csak úgy.

Egy a lényeg: a hívás az a gyakorlat, amikor a gazdi SOHA nem veszítheti el a türelmét. Ha az a fránya állat már egy órája nem jön oda, a gazdi feje padlizsánlila, és a végére nagynehezen sikerül elkapni a mocsok kutyát, akkor is hatalmas eksztázisban kell örvendezni neki. Hogy kivétel nélkül az legyen az élménye, hogy a gazdihoz érdemes odamenni. Hiszen, ha az ember legszívesebben laposra verné a szemetjét, akkor csak arra emlékezne (mint utolsó élményre), hogy na, marhára megérte hagynom magamat elkapni, csak azért, hoogy jól megrakjanak! Legközelebb még messzebre iszkolok a tisztelt gazdikámtól!

Nem könnyű, de megéri!

Sok sikert kívánok: Erdeilány