Kedves Levelezőtársaim!

Örömmel olvasom a képviselő-testület határozatát, mely szerint Baja, mint a csárdás szülővárosa világrekordot állít fel, úgy, hogy félezer bajai és környékbeli pár táncolja együtt a csárdást június 19-én. Kitűnő ötlet, öregbíti a város hírnevét.

Érdekes, hogy Rózsavölgyi két évtizedes bajai munkássága feledésbe merült. Olyannyira, hogy egy 1928-as országos zenei kataszterben (az erről szóló kitűnő tanulmányt éppen most lektoráltam Tánczos-Szabó Ágota levéltáros felkérésére), a jelentést tevő bajai bizottság nem is említi. Később a Baja monográfia sem. Jómagam 1982-ben bukkantam rá Rózsavölgyi bajai munkásságára egy szakdolgozat írása közben. Több más is kiderült ekkor számomra, mint Bartók bajai hangversenye, a bajai Aradi emlékművel kapcsolatos adatok stb. Csekély publikálási lehetőségem volt ugyan a témákról, (annak idején a Petőfi Népe fél oldalt adott egy-egy helytörténeti írásomhoz), a bajai Liszt Ferenc Kör történetét országos folyóirat is közölte, sok közülük a bajastory.info-n olvasható, a jelen témával kapcsolatos írásomat (címe: Ahol a csárdás született) a rangos vajdasági folyóirat, a Bácsország is közölte. Köszönhetem egy kiváló bácsalmási helytörténésznek, Szénásiné Harton Editnek.

Hogy Baján az általam alapított Bajai Honpolgárban semmi sem jelenhetett meg, azt talán nem kell külön megköszönnöm. Annál is inkább nem, mert akiket illet, azok nem olvassák ezt a bejegyzést. (Érdekes, hogy mindenki más, Baját szerető lokálpatrióta igen.)

Tisztelettel:
Gál Zoltán