Sziasztok!

 

Látom, hogy ez a fórumot már régen nem látogatta senki, de ettől még él.

Mint ahogy én is... Ezt a "Papának" azaz Dr. Funk Sándornak köszönhetem. Én 2 hónapot töltöttem  a Főorvos Úr felügyelete alatt, az addiktológiai osztályon, gyógyszerfüggőséggel. Nagyon megszerettem ezt az embert, a maga szarkasztikus, cinikus és gyakran "bántóan" ironikus modorával együtt. Minden amit tesz vagy mond, olyan embereknek szól akikről már (úgymond) lemondott a társadalom, avagy annak perifériájára szorultak. Amit és ahogy csinál, azt lehet kritizálni. Én is néha kirohantam volna a világból egy-egy nagycsoportos foglalkozás után (ahol az elhangzottak nem konkrétan rám vonatkoztak mégis nekem is szólt), sőt mitöbb néha utána jól ki kellett bőgnöm magam, mégis mára teljesen leálltam a gyógyszerekkel. Nem mondom, hogy könnyű volt, a mai napig eszembe jut, hogy könnyebb lenne "tompán" élni az életem. Azt hozzá kell tennem, hogy az első hetemre nem is emlékszem, annyira kész voltam.

Pszichológiailag sokszor átgondoltam az Ő módszerét. Én arra jtottam, hogy a gyerekeket is jól lecseszik, ha valamit elrontottak. Ő, ezt alkalmazza felnőttekre vetítve, a maga sajátos módján. Hozzá kell tennem, velem az ott töltött idő(m) alatt egyetlen egyszer sem viselkedett sem lekezelően, sem bántóan. Mindenkit aki hozzám hasonló promlémával küzd (legyen az akár alkohol, akár drog) csak bátorítani tudom, forduljon hozzá bizalommal. Nem lesz könnyű, de az embernek is akarni kell ahhoz, hogy sikerüljön. Aki pedig bármilyen pletyónak "felül", az olvassa el a róla írt könyvet, avagy gondolja át, hogy miért csinálja valaki nap, nap után azt a melót, ami igazából az esetek 98%-ban kudarccal végződik...

 

Csak, ennyit szerettem volna hozzáfűzni, a már eddig "elhangzottakhoz".