Ha megmagyarázod nekem azt, hogy valaminek a fennállása objektíve csak X% akkor elfogadom az érveidet.

 

Talán hallottál a teljes indukcióról, a teljes induktív következtetésről. A linkelt Jaksity György előadása erre nem tér ki.

Azt a következtetést hívják teljes induktívnak, ahol a vizsgálatba vont elemek mindegyikére igazolható ugyanannak a következtetésnek az érvényessége, ez pedig lehetővé teszi, hogy a premisszákból általános következtetést vonjunk le.

 

Ismeretelméletileg az állítások igazak, vagy hamisak. Ez minden állítás logikai értéke. Az alternatív feltétel ugye azt jelenti, hogy ha valami igaz, akkor nem hamis, ha hamis, akkor nem igaz. Mindkét lehetőség a maximális ismereteink logikai értékei az igaz és a hamis egyaránt teljes. Ezért ha bármit igaz-hamisnak tekintünk, tartunk, azt a maga teljességében kell annak tudnunk.

 

Amikor a vonatkoztatási tartományban az igaznak és a hamisnak tekintett ismereteinket is egymást kizáróan teljesnek tudhatjuk, akkor mindkét elemre érvényesen megállapítottuk ugyanazt. Ami pedig érvényes a tartomány összes elemére az igaz az egészre vonatkozóan is.

 

Tehát az ellentététől nagyobb részben igaznak tartott ismeretünkből logikailag ellentmondás mentesen következtethetünk a teljes igazságra.

 

Objektíve valami vagy fennáll, vagy nem. Amit valószínűségnek neveznek az ennek a fennállásáról bennünk kialakult véleménynek a százalékban kifejezett értéke. A meggyőződésünk valószínűsége.

 

Azt nevezem szubjektív bizonyosságnak, amely a saját ismereteimből következően igaz. Objektív, pedig az, amely ettől függetlenül, vagy függetlenül is az. A kettő megkülönböztetése nem zárja ki azt, hogy egybeessenek, de ez nem szükségszerűen van ez így. Erre sorolni lehetne a példákat.

 

Bizonyosságra bizonyítékok nélkül logikai alapon is juthatunk. Bizonyosságot a bizonyítékok csak megalapozottabbá teszik, erősítik. Bizonyítékok a logikai úton szerzett bizonyosságban – mindegy mi miatt – kételkedőket erősítik.

 

Biztos érthetetlen amit írok?