Mert az emberben, leginkább az ún. épben, ugyanúgy ott van az állat. Az állatvilágban is kirekesztik, sőt el is pusztítják a gyengét, a sérültet, az öreget. Az ember hiába kultúrlény, ezen a téren (is) megrekedt az állatvilág szintjén.
Ezeket a reakciókat én magam is megtapasztaltam, mivel két autista és egy idegrendszerileg beteg fiam van. Úgy félnek tőlük a környezetünkben, mintha kiszámíthatatlan ragadozók lennének. Pedig kedves, szeretetteljes fiúk. Ugyanis úgy neveltük őket. Míg a NYERŐ, az ÁSZ fiatalok züllenek, pusztítják önmagukat és a környezetüket.