"Az, hogy bárminek a fennállásáról vagy igaz, vagy hamis ismereteink lehetnek, feljogosít arra, hogy a nagyobb részben igaz-hamis (50%-tól nagyobb valószínűség) ismeretemből logikailag ellentmondás mentesen következtessek a teljesen igaz-hamis, szubjektíve 100%-osan valószínű, hogy bizonytalan-bizonyos ismeretemre."

Nem látom, hogy miért jogosítana fel egy elméleti evidencia ismerete arra, hogy a egy gyakorlati valószínűből a biztosra következtessek. Illetve ha csak feltételezést értesz a "teljesen igazra való következtetés" alatt (tehát hogy 'mivel valószínűnek látszik, hogy igaz, ezért feltételezem, hogy igaz'), akkor nincs semmi baj. De ha 'biztos, hogy igaz'-ra gondolsz, akkor az sajnos nem lett megalapozva.

"Így a szubjektíve igaz-hamisra vonatkozó teljes bizonytalansághoz-bizonyossághoz nem önhazugság, hanem logikai úton induktív következtetéssel jutunk."

Kár, hogy mindig ilyen párokban fogalmazol, mert nehezebb is követni a mondanivalót, plusz olyanok is kisülnek belőle, amikor a pár egyik felére igaz, amit mondasz, de a másikra nem, úgy meg nehéz reagálni rá. (Bár itt nem feltétlen igaz az egyik fele sem.)

Mivel itt most a bizonyosság áll vizsgálat alatt, a bizonytalanság mindenestől kihagyható lenne a mondatokból. Így a fentid lehetne ez: "Így a szubjektíve igazra vonatkozó teljes bizonyossághoz nem önhazugsággal, hanem logikai úton induktív következtetéssel jutunk." Amivel csak az a baj, hogy az induktív következtetés kizárólag valószínűsítést fejez ki (bevallottan, egyértelműen), tehát nem juthatunk általa bizonyossághoz. Aki mégis megteszi, az buta, vagy önhazug. :)