http://www.lutheran.hu/z/honlapok/del/puspokszemmel/1008_2006-09-30A_hazugsag :

http://index.hu/tudomany/lies060925/

 

A hazánkban kirobbant belpolitikai és morális krízisre reagálva elgondolkoztató interjú jelent meg az Index internetes újságban Peter Stiegnitz hazugságkutatóval. A magyar származású professzor 1956-ban hagyta el az országot, Bécsben tanult pszichológiát és szociológiát. Õ a mentiológia – a hazugságkutatás – tudományának megalapítója, akinek Mindenki hazudik címû könyve magyarul is megjelent. Állítása szerint „mindenkinek muszáj hazudnia, ez túlélési szükséglet...” Valóban ez lenne az igazság, vagy netán a hazugságkutató is csúsztat?

 

„A mentiológia háromféle hazugságot különböztet meg: az önhazugságot, amikor saját magunknak hazudunk, a közösségi hazugságot, amikor egy-két embert tévesztünk meg, és a tömeghazugságot, amikor valaki becsap egy tömeget. A hazugságot mindenki önmagának vallja be elõször, és szinte mindig megbocsátunk magunknak, mert általában jó okot találunk rá, hogy miért tettük. A sajátunkénál sokkal szigorúbban ítéljük meg mások hazugságát – különösen a politikusokét. Ha egy nyugat-európai demokráciában hazugságon kapnak egy politikust, akkor õ megbukik. Amerikában pláne, a protestánsoknak a hazugság a legnagyobb bûn a hazaárulás után.... … A mentiológia a hazugságot a valóságtól való tudatos eltérésként definiálja. …”

 

Tartok tőle, hogy itt nem precíz definíció a hazugság meghatározása, de a tudatosság bizonyára lényeges eleme, amelyet én egyenértékűnek minősítenék  szándékossággal. 

 

Jog szerint annak az akarata szándékos, aki előre látja magatartása lehetséges következményeit, és e következményeket kívánva, vagy a abba belenyugodva cselekszik.

 

Hazudni tehát előre megfontoltan, saját meggyőződésünket leplezve, arról a figyelmet másra (ellentétére) irányítva félrevezetési szándékkal lehet. A szándékosságot-tudatosságot maga Stiegnitz is hazugság szükséges, és elengedhetetlen elemének tartja. Könyvét sajnos nem olvastam. Ez a szándékosság az amely kizárja az önhazugságot, aki hazudik annak tisztában kell lennie arról, hogy állítása saját elhatározásából ellentétes meggyőződésével, de nem egyszerűen az ellentét meglétére kell ügyelnie, hanem kifejezetten arra, hogy ez ellentét azért jött létre, hogy vele a hazugságomat fejezzem ki. Mint látható volt a „nem vagyok benne biztos, hogy …” és a „biztos vagyok benne, hogy …” ellentéte az értelmezésétől függően 5 azaz 5x5=25 féle módon jöhet létre. Aki hazudik ebből a 25 lehetőségből választja ki azt az egyet, amellyel a hazugságot megvalósítja. Ez pedig nem történhet a tudat aktív közreműködése és kontrollja nélkül.

 

Amikor ilymódon hozom létre a hazug állítást, akkor azt igaznak elfogadni csak, vagy a hazugság feledésével, vagy annak tudatos átértékelésével lehet. Ez az új őszintén igaz meggyőződés útja.

 

Ahogy az új meggyőződésből visszalépünk az eredeti alapmeggyőződésünkre a régi új-meggyőződésünk igazból hamisra változik, és ebből az álláspontból ítéljük hazugnak a valójában feledékenységünk, vagy átértékelt hazugságunk okozta  volt meggyőződésünket.

 

Sosem azt állítjuk, hogy hazudunk, hanem, hogy hazudtunk magunknak, mint ahogy az idegen se magáról, hanem másról állítja ugyanezt.