A szíves vendéglátás csábító érv :)

Hasonlót tapasztaltam már nem is egy túra végén, és itt nem az ellátmánnyal kapcsolatban kell érteni. Egyes túrákon nem lehet lebeszélni a rendezőt, hogy ne adjon kitűzőt, miután feladtam valahol útközben. Pusztán azért már adni akar a végén is valamit, hogy egyáltalán odamentem a túrájára. Nem is a díjazás a lényeg, mert ha végül - hogy ne legyen sértődés - engedek, nem kerül ki sehová, hanem az, hogy annyira megtisztelnek, mint résztvevőt, mint embert, hogy kötelezőnek érzem oda visszamenni.

Ilyen hozzáállás több helyen tapasztalható, de most csak a számomra különösen mély nyomot hagyottakat említeném meg: Bükk 50, Bakonyi Barangolás x.

Van még az olyan elfogultság, ami - szerintem - mindenkinél valamilyen mértékben jelen van: Az első túrára visszatérések ,)