Speciel az idei elsőn az ellátmányról a túrázók gondoskodtak. Azt ették, amit nevezési díjként hoztak.

Én inkább azt látom, hogy nem az etetés mennyisége a döntő, hanem hogy mennyire jó szívvel adják a javaikat és idejüket a szervezők. A naptárban lassan már csak korrekt és jól szervezett túrák vannak, a különbséget a szíves vendéglátás, a túra hangulata teszi.
A másik, amitől nagy hangulata lesz egy túrának az, ha a résztvevők úgy érzik, valami jó kis közös buliban vesznek részt. Ezt vagy a közös szívás vagy egy-egy karizmatikus szervező tudja megteremteni. Nekem pl. Tápiószelén van mindig ilyen érzésem. :)