köszönöm, hogy megoszthatom veletek a fájdalmamat....
tegnap sírva mentem haza, leültem az ágy szélére és bôgtem... az új kutyó - Dexter - nézett egy kicsit, aztán odajött, hosszasan a szemembe nézett a gyönyörű sárga szemeivel, megnyalta az arcomat, majd az ölembe fúrta a fejét.... valahol nagyon mélyen a lelkünkben összekapcsolódott valami... fajdalmas sebek kezdtek begyógyulni... helyettesíteni soha nem fogja Blixát, de azt hiszem, nem is errôl van szó... egyszerűen egyre fontosabb lesz, kitölti az ürességet, de hagyja élni az emlékeket...
reggelre odahúzta az ágyunkhoz a szônyegét...