nem hittem volna, hogy a részvét enyhítheti a fájdalmat... most már tudom, hogy segít...
egyszer majd biztosan egy rossz álommá szelídül ez a szörnyű élmény és csak az együtt eltöltött rövidke, de nagyon boldog idôre fogok emlékezni.
Most valamit segít, hogy otthon már vár az a szeretetre éhes másik kutyus... de mindig a Blixát keresem benne.... egyelôre nem tudom olyan szépnek, olyan kedvesnek látni, mint ô volt...

rettenetesen igazságtalannak érzem a sorsot... tényleg nagyon-nagyon szerettük... büszkék voltunk a kivételes szépségére, a hűségére, az okosságára.... ô olyan kutya volt, akirôl gyerekkorom óta álmodtam....
szörnyű, hogy ennyire önzô dolgok is eszembe jutnak....
Köszönöm, hogy leírhatok itt ilyesmit és hogy sokan megértitek...