Újranéztem/újranézem a Sztalkert pár hete. Tyutcsev volt az apropó.
Sok újat fedezek fel benne/gondolok bele. A mai fejemmel.
Sztalker utolsó monológja az értelmiség (Író és Tudós) üres szeméről... Hogy nem véletlen a végén az a Tyutcsev-vers /Люблю твои глаза - Szeretem nagy szemed (Szabó Lőrinc), mert van egy másik is tőle. /И чувства нет - Nincs semmi érzés a szemedben (Szabó Lőrinc)

Kiragadott képek - a családra koncentrálva. Emberek. Talpra állnak. Így, úgy.
(A kislány keze nekem gyönyörű.)