Baka István

MIÉRT HALLGATSZ, TAVASZI ERDŐ

 

 

Miért hallgatsz, tavaszi erdő?

Én együtt suttognék veled.

Imádkozom vagy átkozódom,

mindegy nekem. Mindegy neked?

 

Lázadj föl, rengeteg! Reménnyé

gyötrött zöldedre kérlek én.

Zizegsz csak - s megadás-fehéren

virágzik szilva és kökény.

 

Mindegy - benned leltem hazát, itt

legalább megtűr a közöny.

A fák közt szél vesszőfutása:

beléálmodhatom dühöm.

 

Hogy hittem én tebenned, erdő!

Hallgass csak! Ím, letérdelek.

Imádkozom vagy átkozódom,

mindegy nekem. Mindegy neked.