Én jövök. Végre! Ez a krumpli baromira meglepett. Én is régimódi vagyok ezek szerint, ugyanis hiányoltam a lábát, kezét... nyakát. És a pólyás nekem is beugrott, és a jeti is, de nem akartam leegyszerűsíteni a dolgot. Ráadásul egy pólyásnak nem túl sok haja van, így nem is nagyon lett volna vele dolgom. Varrtam hát egy műszőrme kupacot a tetejére, és nagyon tetszett, hogy olyan finom szálú ez a szőrike, hogy többféle stílusba is lehet fésülni. A kollázson sorban elölről, hátulról, oldalról, és megint elölről látható. És abszolút nem volt ötletem a továbbiakra. Ezek után én vért izzadtam volna a folytatással.