$papa Creative Commons License 1998.07.22 0 0 137
Sziasztok!
Mallory,
A rövid válasz:
Nem gyáva! Hála istennek jól döntöttél, hogy nem rohantál a kutyához, hanem visszahívtad.

A hosszú válasz:
(Itt a kutyás topicban mindig ilyeneket írok, bocsi)
Az, hogy születetten bátor kutyából lehet csak jó örző-védő kutya, szerintem nem igaz. Mit jelent az, hogy jó örző-védő? Kemény, megvéd, vagy mindenkinek nekimegy. Egy 100 százalékig gyáva kutya is megvédi a gazdáját, ha jól volt nevelve és kiegyensúlyozott. Lehet, hogy közben becsukja a szemét és fél, de meg fog védeni.
Nagyon jó, hogy megdicsérted, amikor morgott, a legjobb az, hogy ha ilyenkor mellé állsz/gugolsz és megfogod a kutyát (nem a nyakörvét, bár az is valami), ugyanis a testkontaktus nagyon sok önbizalmat tud adni a kutyának.
Nem lett volna baj, ha az az emberke nem jön oda hozzátok, de ha már így történt, akkor a lejobb megoldást választottad. (mármint azzal, hogy odahívtad a kutyát)

Úgy néz ki, hogy a kutyád bizalmatlan, ami jó dolog. Valószínüleg azért indult haza, mert sok volt neki egyszerre (az otthont, pedig ismeri). Csak 4 hónapos (még gyerkőc), sötét volt és furcsa ember közeledett feléje. Az biztos, hogy félt. De ez nem baj, mivel ez nem azt jelenti, hogy nem bátor.
(Gorcsev, az általad leírt dolog nagyon nagy és szélsőséges félelmet jelent, s akkor sok mindent már nem lehet tenni)
Elmondásod alapján ennyit tudok mondani. Ez közel sem jelenti azt, hogy ez így 100 százalékos válasz. Jó lenne egyszer látni a kutyát. A lényeg az, hogy ne keseredj el, mivel nincs is miért. Ha meg a végén kiderül, hogy a kutya gyáva lesz, akkor meg mi van? Semmi. Akkor is a Te kutyád lesz.
A végére leírom az én Német Juhászom esetét, aki az elején nagyon félt. Őt 4 hónapos korában hoztuk el, s addig nem látott mást, mint egy padlásteret egy pesti bérházban. Amikor elhoztuk nagyon félt. Mindentől. Nem mert átmenni olyan helyeken, amiket még nem ismert, először mindig karban kellett étvinni. (pl. lift, lépcső, stb..)
Félt a kutyáktól, macskáktól, csak tőlem nem félt. Nagyon sokat foglalkoztam vele, 3 éves korában nem volt olyan helyzet, amikor ne tudtam volna irányítani, nem volt olyan dolog amit ne tett volna meg. Ha valakit/valamit rá bíztam, akkor azt nem lehetett elvenni. (pl. egyszer rábíztam egy 1 hónapos kiscicát egy kutyakiállításon, se kutya, se ember nem tudott odamenni)
Ezeket elmondva úgy gondolhatod, hogy bátor lett. Nem, Én, de csak én tudtam, hogy félt, rengetegszer, de megbízott bennem és ezért nem törődött a félelmével.
(Sajnos 2 héttel ezelőtt átköltözött az örök vadászmezőkre)

Üdv,
$