"Én azt vallom, hogy a hívő értékeli az általa megélt történéseket."

Ezt úgy mondod, mintha isten olyan lenne, mint a sarki közért, ahova betér az ember, bóklászik, a kosarába rak ezt-azt, fizet a pénztárnál, aztán otthon kipakolja a vásárolt holmit, nézegeti a kapott blokkot, majd megbeszéli a szomszédokkal, hogy voltak-e már benne ők is, és nekik mennyire jön be, stb...

De milyen történéseket élnek meg a hívők istennel/istenről?! Van pármilliárd hívő a világon, de szerintem jó, ha közülük akár csak egy milliónak is volt már valamilyen misztikus élménye (ami amúgy még mindig ezerszer "ködösebb" jellegű, mint pl. a sarki közért esete). A többi meg csak úgy anélkül hisz. Én is ismerek több vallálos embert, de még egyikük se számolt be semmilyen isten-kalandról. Úgyhogy nem hiszem, hogy ez ugyanolyan kérdés lenne, mint pl. Siphersh érmés példája, és hogy elhiszi-e valaki, amit megtapasztal, dacára annak, hogy a kukacoskodók szerint még ez sem lehet soha 100%-ra biztos.

Szerintem az istenhit legtöbbször csak légbőlkapott, ezért nem igaz rá az, amit mondasz. Nem pusztán tévednek, és nem arról van szó, hogy csak nem mennek el a logikai kétkedés maximális fokáig, hanem megállnak már a hagyományos meggyőződési szintnél. Nyilván ilyen is van, de szerintem nem ez a többség.