Engedd meg, hogy bemásoljam egy tegnap(!) írt hozzászólásom részletét:

"gyorsan közbeszúrnám, hogy ezt csak elméleti értelemben tekintem a helyes válasznak, mert a gyakorlatban kifejezetten hátrányos az ennyire extrém "korrektség". Szerintem majdnem minden csak hit, a hit pedig önmagunk lebutításából következik, de ennek nagyon fontos, praktikus okai vannak. Enélkül élhetetlen lenne az élet, mert minden stabil pontunkat elveszítenénk. Szóval legyen csak a látott "fej" tényleg "fej", a jövő pedig legyen következtethető a múlt alapján, és ha kell, akkor még isten is létezzen biztosra, mert az igazi cél soha nem lehet az értelmi tökély, csak úgy önmaga kedvéért, különösen ha ez egyúttal negatívan befolyásolja az élet élésének a lehetőségét."

Amúgy pedig a reményt nyilván nem nevezem önhazugságnak, mert hiányzik belőle a bizonyosság. Ha valaki a hitét nem biztosként éli át, az sem butasággal, sem önhazugsággal nem vádolható. És bár vannak ilyen hívők is, de azt állítani, hogy mind ilyen lenne, és hogy ezért tárgytévesztett lenne az egész itteni beszélgetés, szerintem vakságot feltételez.

De ezt legalább százszor leírtam már.