Na már megint én érdeklôdök....
Azt olvastam, hogy csak a születetten bátor kutyából lehet jó örzô-védô kutya.
Tegnap a következô dolog történt:
késô este, sötétben kivittem az ebet - már 4 hónapos -, aki meglátott/hallott az út másik oldalán lévô kis térrôl valami beszélgetést. Elkezdett morogni meg ugatni.(Megdícsértem). Aztán az egyik ember átjött a térrôl és barátkozni próbált a kutyával. Erre a kutyó elkezdett hazafelé szaladni, a kaputól pár méterre megállt és onnan ugatott. Semmilyen hívásra nem ment oda a fickóhoz (aki nem volt igazán bizalomgerjesztô). Amikor én hívtam, akkor odajött hozzám, de csak úgy mert eljönni a pasi mellett, hogy nagy ívben megkerülte . Ezek után még sokáig ugatott, meg morgolódott.

A kérdés: akkor most a mi kutyánk nem bátor? Sôt gyáva? Vagy mit gondoljak?

Hozzá kell tennem, hogy ez volt az elsô ilyen akciója, hogy megugatott egy embert, egyébként nagyon barátkozós és ha a közelben vagyok, bárkihez odamegy.

Szóval választ várok, elsôsorban $papától mint kiképzôtôl, de más egyéb véleményt is nagyon megköszönök.