Sziasztok!

 

Belenéztem a hozzászólásokba, és találtam pár olyan véleményt miszerint sok mozgással és pici odafigyeléssel az evésnél, le lehet fogyni és azt meg lehet tartani.

 

Ezzel én nem értek egyet.

 

Én kisgyerekként is hízékony voltam, de aztán elkezdtem sportolni mindennap és az esti edzés után már nem ettem semmit. Ezzel megoldódott a súlyprobléma, de nem voltam boldog.

 

Aztán a sportolás olyan jól ment, hogy élsportoló lettem, napi két edzéssel, naponta úgy 3-5 órát edzettünk. Emellett már azt ehettem amit akartam és egy deka zsír nem volt rajtam.

 

De a főiskola és az élsport már nem volt összeegyeztethető, így az élsportból hobbi lett, heti 3-4 alkalommal. Ekkor eszembe sem jutott, hogy én meghízhatok, a kövérségem gyermekkori rossz emlék volt csupán.

 

Eleinte nem is vettem észre, hogy gyarapodni kezdtek a kilók. Amikor feltűnt akkor vad sportolásba és fogyókúrába kezdtem, aminek meg is lett az eredménye.

A kilók persze idővel visszajöttek, és valamivel több mint ami a kúrák előtt volt rajtam..

Ez így ment sokáig, évente egyre kövérebb lettem. De mivel folyamatosan mozogtam továbbra is, olyan kövér ember lettem aki elbír a súlyával, mindig hozzáerősödtem az éppen aktuális súlyomhoz.

 

Ám amikor először 200 kg-ot mutatott a mérleg komolyan elgondolkodtam.

Gyorsan megcsináltam 3 mayo-t egymás után, lement 35 kg.

Ezután elhatároztam, hogy megtartom a súlyomat, úgy ahogy régen, azaz rengeteg sporttal. Azóta minden hétköznap reggel úszom egy órát (gyorson és pillangón), plusz régi sportágamban van heti egy edzésem és meccsem a harmadosztályban.

Nem hagytam ki egy napot sem.

 

Január 4-én 220 kg voltam.

 

Úgyhogy holnapután bevonulok a Péterffy-be, gyomorgyűrű műtétre.