Horvát István szerint 1788-ban Déván kezdett hozzá magyar nyelvtanának megírásához az eredetileg orvosnak tanult műkedvelő nyelvész. Okoskodva tanító magyar nyelvmesterét Hochmeister Márton adta ki hat évvel később Kolozsvárt és Szebenben, 500 példányban. Gyarmathi ebben a munkájában Ortelius, Otrokócsi Fóris és Kalmár György nézeteit teszi magáévá nyelvünk keleti kapcsolatait illetően, s védelmezi azt azokkal szemben, akik szegényesnek találják. 1796-ban, göttingai tartózkodása alatt került a kezébe Lindahl és Oehrling Lexikon Lapponicuma, melyből saját bevallása szerint csak néhány címszót olvasott el, de hatására mégis levelet intézett a svédekhez az épp arrafelé időző Christian Ludwig Lenz útján, felkeltve érdeklődésüket a magyar–lapp nyelvrokonság iránt. A Literatur-Tidning c. svéd lap hasábjain a következő évben jelent meg egy névtelenül jegyzett cikk, a végén Gyarmathi Stockholmba és Uppsalába küldött levelével.